Van-e keresnivalója a polgári jognak a gyűlölködő kifejezések korlátozásánál? A 30/1992. (V. 26.) AB hat. záró gondolata kifejezetten hitet tesz a polgári jogi védelmi eszközök, konkrétan a nem vagyoni kártérítés alkalmazhatósága mellett. Az ET 1997-es, a gyűlöletbeszédről szóló ajánlása kifejezetten bátorítja a tagállamokat, hogy a polgári jog eszközeivel – közérdekű kereset, kártérítés, válaszadási jog – is felvegye a küzdelmet a gyűlölködés ellen. Az alapjogok rendszere jellemzően individuális, egyénileg gyakorolható jogokat tartalmaz. Kérdés, elképzelhető-e, hogy e jogok némelyike „közösségi” joggá alakuljon? Létezhet-e egy közösségnek méltósága? Ha nem is ismerjük el egy közösség saját méltósághoz való jogát, jelentheti-e az adott közösségbe tartozás az egyén méltóságának olyan megnyilvánulási formáját, amely érdemes a védelemre? A magyar jogrendben kizárólag néhány AB határozat és bírói ítélet használja a közösség méltósága kifejezést, elismerve létezését, védendő értéknek tekinti azt. A rendelkezésre álló forrásokból azonban nem olvasható ki koherens elvi alap védelmének tekintetében. Sem a polgári jogi, sem a büntetőjogi személyiségvédelem nem nyújt megfelelő lehetőséget a közösségek méltóságának védelmére. A Ptk. személyiségvédelmi rendelkezései, melyek védik az emberi méltóságot [2:42. § (2) bek.], a bírói gyakorlat alapján nem alkalmazhatóak sem a jogi személyekre, sem a jogi személyiséggel nem rendelkező közösségekre. Ahhoz, hogy az eljárás meginduljon, egyértelműen beazonosíthatónak kell lennie annak, aki a személyiségi jogsértést elszenvedte. Ha tehát a sértő kifejezés egy közösségről általában véve hangzik el, azonosítható sértett hiányában nem indulhat sikerrel polgári per. A jogi személyeket megilleti a becsület [2:45. § (1) bek.], valamint a jó hírnév [2:45. § (2) bek.] védelme, méltóságuk létezése azonban fogalmilag kizárt. A Btk.-ban szereplő rágalmazás (226. §) és becsületsértés (227. §) sem védi a közösségeket, az eljárás megindításának feltétele az önrendelkezési jog körébe tartozó magánindítvány beadása, amelyhez szintén egyértelműen beazonosítható sértett kell. A törvény külön is védi az egyes nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjait: az ellenük a csoportba tartozásuk miatt elkövetett bántalmazás, erőszak vagy fenyegetés alkalmazása súlyosabban büntetendő, mint e motívum nélküli hasonló magatartás (216. §). Kifejezetten az emberi méltóságot nem védi a büntetőjog, a becsületsértés azonban általában véve a méltóságsértésre is alkalmazható. Bár egyik törvény sem utal egyértelműen arra, hogy a méltóságsértést kifejezetten csak konkrét személyekkel szemben lehet elkövetni, a bírói gyakorlat következetesen elutasítja az egyének által egy közösség megsértése miatt benyújtott kereseteket és magánindítványokat.