A társadalmi jelenségek többsége – így a legtöbb negatív jelenség – egy eleme alapján is vizsgálható. Ez az elem lehet esemény (születés, halál), jogi aktus (házasságkötés, válás) vagy az eseményben (baleset), illetve a jelenségben érintett személyek száma. Már ez a megközelítés is bizonyítja, hogy a vizsgálódás alapjául választott egység meghatározza a jelenség elemzésének lehetőségeit. A vizsgálat alapjául szolgáló esemény vagy jogi aktus ugyanis gyakran több személyt is érint, ezért mindenkor világosan el kell határolni a vizsgált elemek körét más, hasonló jellemzőkkel bíró elemektől. Mindebből az is látható egyébként, hogy a jelenségek vizsgálatánál az elemek meghatározása és a jelenség szerkezete között is szoros összefüggés áll fenn. Így például a balesetek és a balesetet szenvedettek, vagy a balesetben érintettek száma egyes esetekben lehet azonos, más esetekben eltérő: lehetséges olyan baleset, melynek egy sérültje van, lehetséges olyan, amelynek több, és ez nem feltétlenül egyezik meg a balesetben érintettek számával. Lehetséges, hogy a baleset okozója és annak sérültje két különböző személy, és lehetséges, hogy azonos. A társadalmi jelenségek vizsgálatánál tehát a legfontosabb a vizsgált kategória egyedeinek világos, jól felismerhető, egyértelmű megjelölése.