Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára, Korinek László, Lévay Miklós (szerk.)

Kriminológia - szakkriminológia


2.4.5. A büntetőjogi szabályozás és a bűncselekmények néhány jellemző kriminológiai vonása

  1. Az 1978. évi IV. törvény három címben szabályozza a gazdasági bűncselekménynek tekintett magatartásokat. Az első címbe a gazdálkodási kötelességeket és a gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények tartoznak, ezt a hagyományos pénz- és bélyeghamisítás követi, s a harmadik rész a pénzügyi bűncselekmények címet viseli. Minthogy azonban az első, legterjedelmesebb cím több mint két tucat, egymástól sokszor merőben eltérő jellegű bűncselekményt sorol fel, az egységes és logikusabb rendszer áttekintése érdekében célszerűbb a Btk. XVII. fejezetében olvasható tényállásokat más szempont, az elsődlegesen védett jogtárgy alapján is csoportosítani.
    Az egyes bűncselekmények által legjellemzőbben sértett vagy veszélyeztetett viszonyokat figyelembe véve, a következő felosztás látszik célszerűnek:
    1. Elsősorban a hitelezők érdekeit sértő bűncselekmények:
      • Csődbüntett (290. §),
      • Hitelező jogtalan előnyben részesítése (291. §),
      • A számvitel rendjének megsértése (289. §),
      • Tartozás fedezetének elvonása (297. §),
      • Hitelezési csalás (297/A. §),
      • Tőkebefektetési csalás (299/B. §),
      • Készpénz-helyettesítő fizetési eszközökkel kapcsolatos bűncselekmények (313/B,C,D §),
      • Gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása (299. §).
    2. A gazdasági társaságok integritását, törvényes működését és a tagjaik érdekeit sértő bűncselekmények:
      • Gazdasági társaság vagy szövetkezet vezető tisztségviselőjének visszaélése (298/A. §),
      • Valótlan érték megjelölése (298/C. §),
      • Az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása (298/B. §).
    3. A fogyasztók és a versenytársak érdekeit sértő bűncselekmények:
      • Rossz minőségű termék forgalomba hozatala (292. §),
      • Minőség hamis tanúsítása (295. §),
      • Áru hamis megjelölése (296. §),
      • A fogyasztó megtévesztése (296/A. §),
      • Versenyt korlátozó megállapodás közbeszerzési és koncessziós eljárásban (296/B. §),
      • Árdrágítás (301. §).
    4. Üzleti, banki (pénzintézeti), és tőzsdei érdekeket sértő bűncselekmények:
      • Gazdasági titok megsértése (300. §),
      • Jogosulatlan pénzügyi tevékenység (298/D. §),
      • Piramisjáték szervezése (299/C. §),
      • Bennfentes kereskedelem (299/A. §),
      • Pénzmosás (303. §),
      • A pénzmosással kapcsolatos bejelentési kötelezettség elmulasztása (303/B. §).
    5. Állami tevékenységgel (állami szerepvállalással, irányítással, elosztással) kapcsolatos bűncselekmények:
      • Haditechnikai eszközök és szolgáltatások, illetőleg kettős felhasználású termékek és technológiák forgalmára vonatkozó kötelezettségek megszegése (287. §),
      • Jogosulatlan gazdasági előny megszerzése (288. §),
      • Engedély nélküli külkereskedelmi tevékenység (298. §),
      • Pénzhamisítás (304. §),
      • Pénzhamisítás elősegítése (304/A. §),
      • Hamis pénz kiadása (306. §),
      • Bélyeghamisítás (307. §),
      • Adócsalás (310. §),
      • Munkáltatással összefüggésben elkövetett adócsalás (310/A. §),
      • Visszaélés jövedékkel (311. §),
      • Jövedéki orgazdaság (311/A. §),
      • Jövedékkel visszaélés elősegítése (311/B. §),
      • Csempészet és vámorgazdaság (312. §),
      • Az Európai Közösség pénzügyi érdekeinek megsértése (314. §).
      A számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekményt (300/C. §) és az ahhoz kapcsolódó 300/E. §-t nehéz besorolni bármelyik csoportba, a bűncselekmény távolról sem csupán a gazdálkodás kapcsán nélkülözhetetlen segédeszköz, manipulálása privát vagyoni érdekeket is sérthet.
      Egyébként is kitűnik a felsorolásból, hogy olykor több sértett vagy veszélyeztetett jogtárgy folytán számos bűncselekmény vegyes jellegű, vagyis több csoportba is tartozhat. A deliktumok iménti felosztása tehát – amellett, hogy tartalmi szempontból pontosabb, mint a Btk. rendszere – semmiképpen nem jelent merev határokat.
  2. Ezúttal csak néhány, napjainkra különösen jellemző bűncselekmény egyes kriminológiai aspektusait tekintjük át.
    A lassan másfél évtizede a Btk.-ba került csődbűntettek elkövetőit sohasem magáért a csődért, hanem az ahhoz vezető, vagy az azt követő csalárd magatartásokért vonták és vonják felelősségre. Az e körben ismertté vált bűncselekmények száma szinte évről évre egyenletesen nő (2000:734, 2001:1156, 2002:1296, 2003:1468, 2004:1791).
    A jellemző tetteket vizsgálva számos kriminogén tényező mellett – pl. a bank- és hitelrendszer anomáliái, a szelektív tőkeszegénység, az igen elterjedt korrupció vagy akár a kisvállalkozások indokolatlan adó- és adminisztrációs terhei (amelyek sajátos öngerjesztő formában egyben okok is és következmények is) – meghatározónak tekinthetjük a gazdálkodás „tradicionális kultúrájának” szinte teljes hiányát, és a gazdasági erkölcs jóformán ismeretlen voltát.
    A rendszerváltást megelőző időszakban a gazdálkodást erős keretek közé szorított központi szemlélet, de egyben – kár vitatni – általában csaknem teljes kockázatmentesség, jól érzékelhető biztonság jellemezte.
    Imitálták a piacot, s ezáltal erősen limitálták a piaci verseny kockázatát. A „csőd” ismeretlen fogalom volt, s a „szanálás” nem a felszámolást, hanem a „gazdasági nyereséget biztosító (helyreállító) központi intézkedések megtételét” jelentette. Ez a szemlélet mélyen beivódott a gazdaság alanyaiba. Amikor pedig a vállalkozás szabadsága megnyílt, s az emberekbe szinte belesulykolták, hogy „a vállalkozásoké a jövő”, „aki lemarad, kimarad”, „a szabad kibontakozást gátló körülmények immár megszűntek”, alig érzékelte valaki, hogy a társaságalapítás, a gazdasági tevékenységbe kezdés nem feltétlenül csak előnyökkel járhat. A gazdálkodásnak csupán a pozitív oldalát, a lehetőségeit látták, s úgy vélték, e „szép új világban” nem lehetnek vesztesek.
    Az úgyszólván korlátlan lehetőségek, a valóságossá vált verseny mellett megmaradt a biztonság tudata, ám ez utóbbinak már sokszor nem volt semmi alapja.
    S amikor (gyakran igen rövid idő múlva) a csőd bekövetkezett, sokan nem is fogták fel a tényleges helyzetüket. Magától értetődő természetességgel keresték másban a bűnbakot, tekintették sajátjuknak a társasági vagyont, menekítették ki a lízingautót, vagy a gépeket, reménykedve, hogy majd jobb idők jönnek, s megint belefoghatnak valamibe.
    Még ma is nap mint nap olvashatjuk, hogy a csődbűntettek vádlottjai nem értik – vagy nem akarják megérteni –, miért, milyen alapon akarják megbüntetni őket a maradék cégvagyon saját célra történő felhasználása miatt, hiszen a társaságot saját tőkéjükkel alapították, a felvett hitel fedezetét magánvagyonuk képezte stb. Nem épp elég büntetés, hogy csődbe mentek?
    Nem értik, vagy nem akarják megérteni, hogy a gazdálkodás nem csupán magánügyük, s ha valamilyen tervük „nem jön be”, nem vonulhatnak ki sértődötten, hogy másutt, másba kezdjenek. Nem csak önmagukért, hanem gazdasági partnereikért, hitelezőikért is felelősséggel tartoznak. És persze felelnek köztartozásaikért is.
    A Csődtörvény módosításaival és a bűncselekmény küszöbön álló újrakodifikálásával olyan jogi hátteret kell biztosítanunk, amely pontosan tudatosítja a gazdaság mostani és későbbi potenciális alanyaival, hogy a gazdálkodás kockázattal és felelősséggel is jár. A piacgazdaság nem csupán korlátlan lehetőségekkel, hanem súlyos bukásokkal is szembesítheti alanyait. A kockázatok reális számbavételének és a felelősségtudatnak a kialakulása pedig segíthető és fejleszthető. Más szóval, direkt módon is támogatható a gazdasági morál erősödésének folyamata. Végső esetben akár csődbűntettek miatti eljárásokkal és ítéletekkel is.
    A kriminálstatisztikában sajnos alig kimutatható, ám vitathatatlanul napjaink egyik legveszélyesebb bűncselekménye, a pénzmosás lényegében a bűnös úton szerzett javak legalizálása.
    A profitorientált bűnözési formák kezdetben pusztán saját szükségletek kielégítését szolgálták. A bűnözés hasznát csak célnak tekintették, s azt jellemzően „felélték”. A szervezett bűnözés kialakulásával és erősödésével azonban a bűnös pénz részben eszközzé, forrássá vált. Folyamatos és növekvő profithoz és az ezt biztosító bűnözés finanszírozásához ugyanis csak e javak legális gazdaságba történő visszaforgatásával lehetett jutni. A közvetlen profit egy részéről tehát a bűnözők a busásan megtérülő befektetés reményében, hosszabb távú érdekeiket szem előtt tartva, ma már tudatosan lemondanak. Ez egyben azt is jelenti hogy a szervezett bűnözés folyamatosan erősödik, s mind távolabbra, egyre mohóbban terjeszti ki csápjait. Ez a tény helyezte a pénzmosás problémakörét új, a korábbi, hagyományos eszközökkel nem feltétlenül kezelhető dimenzióba.
    Az úgynevezett „Genfi felhívásban” (The Geneva Appeal) pl. alig néhány éve fogalmazták meg a bűnüldözés elismerten kiváló gyakorlati szakemberei a következőket:
    „Az informatikai hálózatok és az Internet, a modem és a telefax korában a csalárd eredetű pénz nagy sebességgel áramolhat egyik számláról a másikba, egyik adóparadicsomból a másikba, a névtelen, tiszteletre méltó és bőkezűen megfizetett tanácsadó és befektető társaságok által ellenőrzött off shore társaságok leple alatt. Ezt a pénzt azután ellenőrizetlenül helyezik el vagy fektetik be. A csalók szinte biztos büntetlenséget élveznek. Minden egyes ország igazságszolgáltatásának ugyanis évekre van szüksége ahhoz, hogy ennek a pénznek a nyomára akadjon, ha egyáltalán ez még lehetséges olyan korból örökölt jogi keretek között, amelyben a határoknak még jelentőségük volt a személyek, a javak és a tőke szempontjából.”
    Ezért fontos a milliárdos károkat okozó pénzmosás kriminalizálása, s azoknak az eszközöknek a megteremtése, amelyek az e területen is jellemző magas látencia csökkentésére alkalmasak.
    A „kartellbűncselekmény” a kriminalizáció egyik legfrissebb terméke. A büntetőjog „ultima ratio”-jellegét hirdetve sokáig úgy véltük, a versenyt korlátozó megállapodások kezelhetők büntetőjogon kívüli eszközökkel is.
    A verseny tisztaságát sértő összejátszások szinte azonos forgatókönyv szerint zajlottak: a kötelező közbeszerzési eljárás során a társaságok összeültek (az országos társaságok a tekintélyük és tapasztalatuk, a helyiek helyismeretük jogán foglaltak helyet a közös asztalnál, vagy egyszerűen azért, mert ők szereztek jogot a közbeszerzési pályázatokon történő indulásra) és megegyeztek abban, ki nyer pl. egy bizonyos útszakaszt érintő aktuális útépítési tenderen, milyen összegű árajánlattal. Ennek eldöntése után a többi pályázó a megegyezésnek megfelelően egyszerűen magasabb árajánlatot tett, s nem lehetett kétséges, hogy ezzel a pályázat sorsa eldőlt.
    Mondhatnánk ugyan, hogy e tevékenység önmagában nem jogszerű ugyan, de össztársadalmi szempontból nem feltétlenül káros, kordában tartásához elegendőek tehát bizonyos versenyjogi eszközök. A Gazdasági Versenyhivatal élt is ezekkel: többször milliárdos bírságokat szabott ki. Minthogy azonban a bennfentes, az adott területre szakosodott cégek mindig tisztában vannak vele, hogy az árajánlattal meddig mehetnek el (s ezt abban a biztos tudatban teszik, hogy még mindig övék lesz a legalacsonyabb), a „monopoljelleg” folytán sokszor a legkedvezőbb ajánlat is irreálisan magas lehet, ennek árát viszont a társadalom fizeti meg. A kérdés ekképpen túlmutathat bizonyos partikuláris vagy akár regionális érdekeken is, s ez legalábbis valóban megfontolásra érdemessé tette a büntetőjogi beavatkozást.
    Szólni kell végül az informatikai bűncselekmények jelentőségéről.
    A kérdés messze túlmutat a számítógépes bűnözés szűkebb területén, a skála igen széles: a szerzői és iparjogvédelmi bűncselekményektől kezdve a tiltott pornográf felvételek tilalmán keresztül egészen a személyiség- és adatvédelmi deliktumokig terjedhet. S jócskán van „harci terep” e fegyverek bevetésére.
    Fontos kriminogén kérdéseket vet fel pl. az információhoz való szinte korlátlan hozzájutás és az ezzel való visszaélés összefonódása. Az Internet, amellett, hogy „áldás”, bizony olykor „átok” is, hiszen enyhébb esetben csak a fogyasztók megtévesztésére is sokszor alkalmas kéretlen reklámok áradatával, rosszabb esetben a gyermekpornográfia terjedésével szembesít bennünket. Aggasztó méreteket ölt a külön üzletággá vált bankkártya-hamisítások és -forgalmazások hálózata. Az informatika fejlődése következtében vált szinte lehetetlenné a bűncselekményekből származó anyagi javak tisztára mosásának nyomon követése. Egyre gyakrabban szerzünk tudomást az állampolgárok személyes adatainak kezelésével, a közérdekű adatokkal vagy a titkos adatszerzéssel kapcsolatos büntető eljárásokról.
    Mégsem indokolt a pesszimizmus. Fontos, korszakalkotó és mindennapjainkat egyben meghatározó vívmányokat nem szabad elzárnunk vagy korlátoznunk azért, mert diszfunkcioinálisan is használhatók. Törekedjünk inkább arra, hogy a visszaélések ellen pontos és világos jogi szabályaink legyenek, gyorsabban és rugalmasabban reagáljunk az új bűnözési formákra, egy a jelenleginél talán átfogóbb, komplexebb büntetőjogi szemlélettel.

Kriminológia - szakkriminológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 627 5

Tankönyvünk alapvető célja a felsőoktatási hallgatók számára a kriminológia egésze, illetve egyes területei ismeretanyagának szakszerű, ugyanakkor közérthető és az olvasó számára is élvezetes bemutatása. Szerzőink az ismeretközlés és az ismeretek értelmezésének szándékával írták a kötet három nagy egységét és számtalan fejezetét. Ha az egyes témakörök ezt lehetővé teszik, akkor a szerzők - problémafelvetésként - egy-egy jogesettel vagy "hétköznapi történettel" vezetik be a tananyagrészt, és ezek után bontják ki az adott fejezetet. Amennyiben az egyes témakörök indokolják, az olvasó nemcsak utalást talál az adott tárgykör nemzetközi dokumentumaira [pl. ENSZ, Európa Tanács, Európai Unió, valamint más nemzetközi szervezetek (pl. OECD) egyezményei, ajánlásai, egyéb iránymutatásai], hanem azok kriminológiai szempontból lényeges tételeit a tankönyv minden része ismerteti is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gonczol-kerezsi-korinek-levay-kriminologia-szakkriminologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave