Az „általános” vagy „emberi” kategóriák, és azok az elméletek, amelyek valamennyi társadalmi jelenségre és emberre vonatkoznak, nem tesznek különbséget a nemek között. A szakirodalom gender-vakságnak nevezi azt a jelenséget, amikor a társadalom „normális” menetét, törvényszerűségeit a férfiakra vonatkoztatjuk, s ehhez külön magyarázat nem szükségeltetik (Messerschmidt, 1993.). A fővonaltól (mainstream-től) való eltérés a nőket jelenti, s a velük kapcsolatos jelenségek szorulnak indoklásra. (Az angolban ennek érzékeltetésére használják a „malestream” fogalmát.) Így válik érthetővé a női bűnözés hangsúlyozott helye a kriminológiai kutatásokban, miközben szó sem esik a férfiak nemi meghatározottságáról. Talán ez még nem is indokolná, hogy a kriminológiai kutatásokban miért nem merült fel az az egyszerű kérdés, hogy miért a férfiak bűnöznek inkább, és miért a férfiakat érintik jobban az egyéb devianciaformák is. Ahhoz, hogy a „miért a férfiak” kérdése napirendre kerüljön, a feminizmus igen hatásos szemléletének térnyerésén keresztül vezetett az út. Tagadhatatlanul feminista hatásra, mondhatni átvéve annak módszertanát, jelent meg a tudományos gondolkodásban a „másik” nem, a meńs studies, azaz a férfikutatás. A ma még a nyugati világban is csak helyenként feltűnő, és egyre szaporodó publikációkkal erősödő kutatási irányzat a kriminológiában is megjelenik (Connell, 1988., Messerschmidt, 1993., Newburn–Stanko, 1996.).