Nyilvánvalóan a nemek közötti különbség okai jelentik a fő kérdést. Ahhoz, hogy megérthessük, miért tűnik ma számunkra úgy, hogy a férfiak azok, akik minden jó és minden rossz okozói, élvezői és elszenvedői, az emberi társadalom alap rendezőelveihez kell visszanyúlnunk. Az ember csoportban élő lény, s ennek következtében hierarchiában képes csak létezni, „az életkori, illetve a nemi hierarchikus rendszerek az emberi társadalom univerzális jellemzői… Nem ismerünk olyan társadalmakat, amelyekben a nők csoportja tartaná kézben a közösség politikai életének irányítását vagy ahol a nők szerveznék és irányítanák a külső csoportokkal való kapcsolattartást” (Sidanius–Pratto, 2005., 91. o.). Mindennek okát a legújabb kutatások evolúciós eredettel magyarázzák. A nemi szerepek ezekre az egyszerű késztetésekre épülnek, természetesen időtől, kultúrától, társadalmi helyzettől és még jó néhány kisebb-nagyobb jellemzőtől függően mutatnak eltéréseket. Tény az, hogy a reprodukciós különbség, a szaporodás biológiai jellegű, ez határozza meg a társadalmakban uralkodó nemi szerepváltozatokat. A két nem evolúciós érdekei különbözők, a nők számára csak meghatározott számú utód világrahozatala lehetséges, ráadásul a terhesség, a szoptatás lényegesebb több befektetést, energiát követel a nőktől, míg a férfiak szaporodását szinte semmi sem korlátozza. A nők így válogatósabbak, a szociálisan és gazdaságilag is bővebb erőforrásokkal rendelkező férfiakat választják, míg a férfiak számára a nagyszámú fiatal, termékeny nő a kívánatos. A következmény, hogy a férfiaknak meg kell küzdeniük a nőkért, egymással az erőforrásokért és természetesen a nők szexuális reprodukciójának korlátozásáért. Míg a férfiak devianciái az egymás közötti versengésből és a nők feletti kontrollból adódnak, a nők bűnelkövetései főként a család, a gyerekek és a személyközi erőszakban jelentkeznek. „Dióhéjban: a reproduktív egyenlőtlenségek gazdasági egyenlőtlenséget jelentenek. Ugyanakkor a gazdasági egyenlőtlenség magába foglalja a politikai egyenlőtlenséget is.” (Sidanius–Pratto, 2005., 392. o.). „Így, amit a férfiak közötti nemen belüli versengésnek nevezünk, nemcsak arra bátoríthatja a férfiakat, hogy politikailag és gazdaságilag uralkodjanak a nők fölött, hanem arra is, hogy alakítsanak kisajátító szövetségeket a külső csoportbeli férfiakkal szemben. Ezek a tevékenységek a nők elnyomását és a férfiak társadalmi osztályokba való rétegződését eredményezhetik.” (U.o.) A következmények a kriminológiában is megjelennek: a férfiak bűnelkövetése döntően az egymás közötti versengés körül zajlik, a hatalmi pozíciók megszerzésére és megtartására irányulnak, a nők szexualitásának társadalmi ellenőrzésére koncentrálnak.