Csemáné Váradi Erika, Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc

Magyar büntetőjog - általános rész

2.3.1. A tévedés

A tévedésről általában
A tévedés az értelem hibája, a valóság helytelen tükröződése az emberi tudatban. A mindennapi életben előforduló tévedések egy részének számottevő következményei lehetnek. Ilyen a büntetőjogilag releváns tévedés is, mivel bizonyos esetben a büntetőjogi felelősségre vonás akadályát jelenti. A tévedés a valóságtól eltérő szubjektív elképzelést jelent, de büntetőjogi értelemben valamely tény, körülmény nem tudása is tévedésnek tekinthető. A tévedés a fennálló helyzeten, az objektív valóságon nyilvánvalóan nem változtat, de befolyásolja az elkövető szubjektumát, és kizárhatja a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándék létrejöttét.

Hagyományosan a jogi és a ténybeli tévedés között szokás különbséget tenni. „A jog nem tudása árt annak, aki a jogszabályt nem ismeri” (ignorantia iuris cuique nocet) elv szellemében a jogi tévedés a büntethetőséget nem érinti, noha korábban bizonyos személyek – a külföldiek, illetve akik foglalkozásuknál, életmódjuknál fogva a törvényeket kevésbé ismerték – ebben a tekintetben kedvezőbb elbírálásban részesültek. A Csemegi-kódex szerint már „a büntetőtörvény nem tudása vagy téves felfogása” a felelősség alól senkit, így a külföldieket sem menti, a ténybeli tévedés kapcsán pedig máig ható érvénnyel határozta meg ennek fogalmát, mint a bűncselekmény tényállásához tartozó ténykörülmény nem tudását. Ezt követően a Btá. vezette be jogunkba a társadalomra veszélyességben való tévedés jogintézményét.

A Btk. szintén a ténybeli tévedés és a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés között tesz különbséget.

Btk. 20. § (1) Nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetésekor nem tudott.

(2) Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes, és erre a feltevésre alapos oka van.

(3) Nem zárja ki a büntethetőséget a tévedés, ha azt gondatlanság okozza, és e törvény a gondatlanságból eredő elkövetést is bünteti.
A ténybeli tévedés
Figyelemmel arra, hogy a tévedés a bűncselekmény elkövetésére irányuló szándékot érinti, kiindulópontunk az a megállapítás, amely szerint az elkövető szándékának az objektív tényállási elemeket át kell fognia. Vagyis tisztában kell lennie az elkövetési magatartás, az elkövetési tárgy, az eredmény, az okozati összefüggés és a szituációs elemek releváns jellemzőivel. Meg kell azonban jegyezni, hogy az elkövetőnek nem a tényállási elem jogi fogalmát – például hogy a passzív alany hivatalos személy –, hanem az annak alapjául szolgáló tényeket, körülményeket – például hogy a passzív alany rendőr – kell ismernie.

Az a tényállási elem, amelyről az elkövető nem tudott, a cselekmény minősítése során nem vehető figyelembe. Ennek megfelelően a ténybeli tévedés háromféle jogkövetkezménnyel járhat:
1. A tévedés kizárja az elkövető büntethetőségét:
  - Pénzhamisítás miatt nem büntethető, aki a hamis pénzzel történő fizetés időpontjában nem tudta, hogy a pénz hamis. Avagy orgazdaság miatt nem büntethető, aki nem tudott arról, hogy az általa megvásárolt dolog lopásból származik. A terhelt mindkét esetben az elkövetési tárgyban, annak lényeges jellemzőjében tévedett.
  - Vérfertőzés miatt nem büntethetőek a testvérek, ha a közösülés időpontjában a közöttük fennálló rokoni kapcsolatról nem volt tudomásuk. A terheltek az elkövetési magatartás lényeges jellemzőjével – nevezetesen, hogy a közösülés az elkövető testvérével történik – nem voltak tisztában.
  - A gyakorlatban ritkán előforduló eset az okozati összefüggésben való lényeges tévedés, amelyre tankönyvi példaként említhető az ápolónő cselekménye, aki gyári címkézésű gyógyszeres dobozból ad gyógyszert a betegnek, a dobozban azonban méreg van, amely a beteg halálát okozza. Ha az ápolónő a tabletták cseréjét a tőle elvárható gondosság mellett sem ismerhette fel, a halálos eredmény miatt nem vonható felelősségre.
2. A tévedés kizárja az elkövető büntethetőségét az adott bűncselekmény vonatkozásában, amelynek tényállási elemében tévedett, de egy másik bűncselekmény miatt felelősségre vonható:
  - Olyan bűncselekmények esetén, ahol a passzív alany életkorának jelentősége van, az életkorban való tévedés miatt más bűncselekmény valósulhat meg. Így a 12. életévét be nem töltött személlyel, annak beleegyezésével történő közösülés szexuális erőszaknak [197. § (2) bek.] minősül. Ha azonban a terhelt a körülmények alapján abban a téves feltevésben volt, hogy a partnere ennél idősebb, de a 14. életévét még nem töltötte be, csupán az enyhébben büntetendő szexuális visszaélés (198. §) miatt felel.
  - Az adott bűncselekmény minősítő körülményében való tévedés, amennyiben a minősítő körülmény nem eredmény. Így emberölés esetén az élő sértett fejének a levágása különös kegyetlenséggel elkövetettnek minősülhet, amely az emberölés minősített esete, és amelyre az elkövető szándékának ki kell terjednie. Amennyiben az elkövető abban a tudatban volt, hogy a fej levágásakor a sértett már meghalt, a minősített eset miatt nem, csupán az alapeset miatt vonható felelősségre (BH1999. 495.). A különös kegyetlenség mint tényállási elem: elkövetési mód (és nem eredmény).
  - A 20. § (3) bekezdése szerint a ténybeli tévedés nem zárja ki a felelősségre vonást, ha visszavezethető az elkövető gondatlanságára, és az adott bűncselekménynek a gondatlan alakzata is büntetendő. Így a szülő nő, aki a szülést követően a körülményekből arra következtetett, hogy a gyermeke halva született, gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértés miatt felel, amennyiben a kellő körültekintés elmulasztása miatt tévesen azt hitte, hogy a gyermek már nem él, és a gyermek a megfelelő ellátás miatt életveszélyes állapotba került (BH1983. 142.). Az életveszélyt okozó testi sértésnek büntetendő a gondatlan alakzata is.
  - A személyben vagy tárgyban való tévedés kizárólag abban az esetben tartozik ebbe a körbe, ha az adott személyt (passzív alanyt) vagy tárgyat (elkövetési tárgy) a büntetőjog fokozott védelemben részesíti. Így a klasszikus példák szerint ha a terhelt a haragosát akarja bántalmazni, de a sötétben az arra járó rendőrt üti le, nem a hivatalos személy elleni erőszak (310. §) miatt, hanem testi sértésért (164. §) felel. Avagy a terhelt a sértett kivilágítatlan lakásából nem a korábban kiszemelt könyvet, hanem egy, a védett kulturális javak körébe tartozó könyvet visz el, nem a védett kulturális javak körébe tartozó tárgyra elkövetett lopás (a lopás minősített esete), hanem a lopás (370. §) alapesete miatt felel.
3. A tévedés nem érinti az elkövető büntetőjogi felelősségét (irreleváns tévedés):
  - Általában a személyben vagy a tárgyban való tévedésnek nincs jelentősége. Így az elkövető felelősségét nem érinti, ha a sötétben a haragosa helyett egy másik személyt üt le, avagy a kiszemelt könyv helyett egy másikat visz el.
  - Megkülönböztetendő a személyben való tévedéstől az ún. elvétés (céltévesztés), amikor az elkövető cselekménye nem a célba vett személyen, hanem – az elkövető gondatlansága folytán – a helyszínen jelen lévő másik személyen realizálódik. Így például a terhelt egy vasvilla nyelével a feleségét akarta megütni, de az asszony elhajlása folytán a karjában tartott csecsemő fejét találta el, aki életveszélyes sérülést szenvedett. A gyakorlat szerint ilyen esetben a célba vett személy vonatkozásában a szándékolt bűncselekmény kísérlete, a ténylegesen eltalált személy vonatkozásában gondatlan befejezett bűncselekmény állapítandó meg halmazatban. A példa szerinti esetben tehát a helyes minősítés: súlyos testi sértés kísérlete halmazatban gondatlanságból elkövetett életveszélyt okozó testi sértéssel.
  - Nincs jelentősége az okozati összefüggésben való lényegtelen tévedésnek. Erre példa, ha az elkövető a sértettet leszúrja, majd abban a tudatban, hogy az meghalt, bedobja a tóba. Noha később a szakértő megállapítja, hogy a sértett fulladás következtében halt meg, az elkövető tévedése az okozatosságban nem érinti a büntetőjogi felelősségét.
  - Mivel a minősítő körülményt képező eredményre a Btk. 9. §-a alapján elegendő a gondatlanságnak kiterjednie, az ilyen eredményben való tévedés irreleváns. Például az elkövető a bántalmazás során nem kívánt a sértettnek súlyos egészségromlást – hat hónapot meghaladó, krónikus betegséget – okozni, de ennek bekövetkezését előre kellett volna látnia. (A súlyos egészségromlásra mint a testi sértés minősített esetében szereplő eredményre elegendő a gondatlanságnak kiterjednie.)
A cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedés
Ahogyan korábban említettük, a szándékosság tudati oldalának részét képezi a cselekmény társadalomra veszélyességének a tudata. A cselekmény társadalomra veszélyességének a tudata fennáll, ha az elkövető tud a cselekmény jogellenességéről (vagyis arról, hogy az jogszabályba ütközik), vagy tisztában van a cselekmény veszélyes jellegével, vagy azt tudja, hogy a cselekmény erkölcsileg elítélendő. Ebből következik, hogy a társadalomra veszélyességben való tévedésre eredményesen csak az hivatkozhat, aki sem a jogellenességről, sem a veszélyességről, sem az erkölcsellenességről nem tudott. Első látásra nyilvánvaló, hogy a társadalomra veszélyesség tudata általában adott, a tévedésnek erre a típusára történő sikeres hivatkozás a bírói gyakorlatban meglehetősen ritka.Ennek oka, hogy:
- A bűncselekmények egy jelentős részére hagyományosan, régóta büntetendő, ún. erkölcsileg színezett deliktum (emberölés, testi sértés, lopás, erőszakos nemi bűncselekmények stb.), amelyek büntetendősége mindenki számára nyilvánvaló.
- Bizonyos bűncselekményekkel kapcsolatban elképzelhető, hogy az elkövető szerint cselekménye nem veszélyes, illetve nem is erkölcsellenes, mert az állampolgárok többsége nem tartja elítélendőnek, vagy legalábbis bocsánatos bűnnek tekinti. Ilyen bűncselekmény lehet például a költségvetési csalás (korábbi elnevezéssel: adócsalás). Az elkövető azonban büntethető, mert azt a tényt tudnia kell, hogy az adó eltitkolása az adóhatóság megtévesztése útján jogszabályba ütközik, így a cselekmény jogellenességének a tudata fennáll.
- Lehetséges, hogy az elkövető nem tudja, hogy az adott cselekmény jogilag tilalmazott, és azt nem tartja veszélyesnek sem. Ilyen bűncselekmény lehet a jogosulatlan pénzügyi tevékenységnek (408. §) az egyik esete, amikor az elkövető ún. „kamatos pénz” kölcsönadása útján a kölcsönadott összeg többszöröséhez jut hozzá. A bűncselekmény megvalósult, mert az elkövetőnek tudnia kell, hogy a rendszeresen, uzsorakamatra történő kölcsönzést a társadalom többsége elítéli. (Annak ellenére is, hogy nem volt tisztában azzal a ténnyel, hogy az üzletszerű pénzkölcsönzéshez speciális engedély szükséges. BH2002. 423.)
- Végül előfordulhat, hogy az elkövető a cselekményt nem tartja erkölcsellenesnek és a jogszabályi tilalomról sincs tudomása. Erre példa lehet, ha valaki gázszerelési munkát végez oly módon, hogy egy lényeges biztonsági szabályt figyelmen kívül hagy. Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés (165. §) miatt azonban felelősségre vonható, mert tisztában volt magatartása veszélyes jellegével.
Fentiek alapján a társadalomra veszélyességben való tévedés – a bírói gyakorlatra is figyelemmel – az alábbi esetekben zárhatja ki a büntethetőséget:
- A korábban említett, ún. vélt jogos védelem esete. Így ha a sértett a valódinak látszó riasztópisztolyt lövésre emeli, és az elkövető abban a tudatban, hogy a fegyver valódi, a támadóját megöli (BH1997. 271.).
- Amennyiben a bűncselekmény keretdiszpozíció, és a keretet kitöltő jogszabályok gyakran változnak, szakember számára is nehezen értelmezhetőek és/vagy még a keretet kitöltő jogszabály is egy másik jogszabályra hivatkozik, elvileg elképzelhető a tévedés e típusára alapozott felmentés. Más kérdés, hogy a bírói gyakorlatban erre példa nem igazán található, noha az említett feltételek fennállása esetén és az elkövető személyi körülményeire – szakképzettségére, gyakorlati tapasztalatára – tekintettel a Btk. 20. § (2) bekezdésének alkalmazása indokolt lehet.
- A hatóság téves felvilágosítása vagy téves jogértelmezése a tévedés alapjául szolgálhat. Amennyiben az adóhatóság határozata a terhelt adózási kérdésben kialakított álláspontját megerősíti, a keretet kitöltő jogszabályban való tévedése alapján felmentésnek van helye (EBH2003. 931.).
A társadalomra veszélyességben való tévedésnek alapos okból kell származnia, ebben az esetben az elkövető nem büntethető. Amennyiben azonban a tévedése a gondatlanságára vezethető vissza, és a cselekménynek van gondatlan alakzata, gondatlan bűncselekmény miatt büntethető.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 295 628 2

Jogtudomány

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvényt hatálybalépése óta több mint ötven törvény és számos alkotmánybírósági határozat módosította. Emellett több, különböző tárgykörben alkotott törvény is tartalmaz a Btk. Általános Részét érintő és módosító szabályokat. A számos változás ellenére az Általános Rész megőrizte eredeti szerkezetét, ugyanakkor a benne szabályozott joganyag jelentősen felduzzadt.

Ezt a hatályos joganyagot tárgyalja a Kiadó büntetőjogi témájú könyveinek legújabb kötete. A tankönyv a korszerű egyetemi oktatás követelményeinek megfelelően követi az Általános Rész szerkezetét, emellett nagy hangsúlyt fektet a magyar büntetőjog-tudomány kialakulására és eredményeire. Feldolgozza továbbá a bírói gyakorlat legjelentősebb döntéseit, jogegységi határozatait, a büntető kollégium döntéseit és elvi jelentőségű döntéseket is, és nagy figyelmet fordít az Alkotmánybíróság határozataira.

A tankönyvet elsősorban az egyetemi jogi felsőoktatásban résztvevőknek ajánljuk, de bízunk abban, hogy a joggyakorlatban működő, szakterületük anyagával lépést tartani kívánó jogászok is haszonnal forgathatják.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gorgenyi-levay-gula-horvath-jacso-santha-csemane-magyar-buntetojog-altalanos-resz//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero