A készletezési rendszerek (újra)tervezése komplex döntéshozatali folyamatnak tekinthető, mert jellemzően több vállalati területet érint egyidejűleg. Ennek ellenére nagyon kevés kutatás vizsgálta a különböző érintettek szerepét a készletezési rendszerek tervezésében és megvalósításában. Ennek oka, hogy hagyományosan a készletgazdálkodás feladatának a különféle mennyiségi és időzítési döntéseket tekintik, elhanyagolva a készletezési rendszer szervezeti kapcsolatait. A stratégiai készletprojektek végeredményeként kialakított készletezési rendszerek nagymértékben függnek a projekt szervezeti körülményeitől. A projektben részt vevő érintetteknek gyakran eltérő észleléseik vannak a projekttel kapcsolatban, így tisztán megjelenik egy politikai-hatalmi dimenzió is, melyet kezelni kell a projekt sikere érdekében. A készletgazdálkodási rendszerek megváltoztatásával szembeni ellenállás sokszor a projektbe bevont érintettek közötti érdekellentétre vezethető vissza, a projekt végeredményének ugyanis jelentős hatása lehet a későbbiekben egyes érintettek hatalmi pozíciójára. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az említett érdekek dinamikusan változhatnak akár a projekt menete közben is, így a készletezési rendszerek kialakításába aktívan be kell vonni minden fontos érintettet (de Vries, 2009).