A kormány kollektív politikai felelősségének 20. századi elterjedése következtében a miniszter egyéni politikai felelőssége több ország gyakorlatában ma már meglehetősen korlátozottan valósul meg. A miniszteri tisztségről történő lemondás – a kinevező általi felmentés mellett – azonban nyitva hagyja a lehetőséget a „felelősség” individuális érvényesítésére. (Itt megint csak utalunk arra, hogy – a parlamenti kormányzótöbbség választópolgárok általi újra nem választásához hasonlóan – a kormány tagjának pozíciójáról történő lemondása sem értékelhető tulajdonképpen a fogalom jogelméleti értelmezésében felelősségként.) A lemondás egyoldalú nyilatkozat, mely a megbízatás – különböző okokból történő – megszűnésének szubjektív, a miniszter akaratán alapuló formája. A gyakorlati esetek egy részében azonban a lemondás a „politikai felelősség” miniszteri oldalról történő vállalásaként, illetve érvényesítéseként – gyakran a kormány, illetőleg a kormányzó pártok nyomásának következtében – realizálódik, amely végső soron a miniszter személyének a kormányzati felelősségi rendszeren belüli „szuverenitását” példázza. (Megjegyezzük, hogy a lemondás – mint arról korábban szó volt – más körülmények között pedig éppen a politikai felelősségre vonás előli menekülésként értékelhető.)