Balázs Péter

Az Európai Unió külpolitikája


Európa állami szerkezetének átrendeződése

A bipolaritást követő helyzetben a „nagy Európában” egyetlen egyesülési esemény történt: a két Németország villámgyorsan fuzionált egy állami keretben. Ugyanakkor a felbomló Csehszlovákia, Jugoszlávia és Szovjetunió 24 utódállamot hozott a világra, és ezzel problémák seregét szabadította rá a nemzetközi kapcsolatokra. Rengeteg olyan ügy, amely azelőtt egy-egy állami keretben a belpolitika szintjén létezett (például Hegyi Karabah, vagy Koszovó státusza), nemzetközi problémává vált, amelynek megoldásával immár nem egyetlen állam, hanem nagyhatalmak és nemzetközi szervezetek foglalkoznak. Európa egészét vizsgálva felemás, sőt polarizált államszerkezet alakult ki. 1990 előtt Nyugat-Európa 21, Kelet-Európa pedig mindössze kilenc államból állt (a miniállamokat nem számítva). Mindkét térfélen erős kohéziójú országcsoportok szervezték a gazdasági együttműködést és határozták meg ugyanezekben a keretekben a viszonyukat a katonai szövetségi rendszerekhez. Nyugaton a legszorosabb integráció magját hat NATO-tagállam hozta létre, majd számuk további NATO-országok (és a semleges Írország) csatlakozásával 12-re bővült. A lazább szerkezetű EFTA ekkor hat (négy semleges és két NATO-tag) országot tömörített (és a csöppnyi Lichtensteint). Rajtuk kívül három dél-európai ország számított még a Nyugathoz (Törökország, Málta és Ciprus), amelyeket integráción kívüli állapotuk miatt Jacques Delors „Európa árváinak” hívott. A keleti oldalon a KGST hét állama mellett két el nem kötelezett mediterrán ország sorakozott (Jugoszlávia és Albánia). Európa 30 államból felépülő rendszere, amely a helsinki egyezség alapját képezte, 1990 után totálisan megváltozott.

Az Európai Unió külpolitikája

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 819 4

Megújult tartalommal kerül az olvasó kezébe az Európai Unió külpolitikájáról szóló könyv. A korábbi kiadás óta merőben megváltoztak a körülmények. Magyarország 2004-ben az EU tagja lett, 2009-ben pedig életbe lépett a Lisszaboni Szerződés, amelynek új szabályai és intézményei a korábbinál jobb feltételeket teremtettek az EU-ban a külpolitika közös gyakorlása számára.

Mindeközben alapvetően átalakult Európa külső környezete. A poszt-szovjet térségben az orosz külpolitika expanzív fordulatot vett. Az „arab tavasz” hatalmas változások kezdetét jelzi Európa szomszédságában. A korábban félreeső Törökország új geopolitikai kontextus kellős közepén találta magát. Ukrajna, Szíria, vagy Líbia megoldatlan problémái az európai jóléti övezetre nézve is súlyosbodó következményekkel járnak.

A világpolitika és benne az EU külpolitikai történései a média segítségével naprakészen követhetők, ám az események halmazában nem könnyű eligazodni.

Ez a könyv rendszerszerű megközelítéssel és a történelmi előzmények megvilágításával kíván segítséget nyújtani az újabb fejlemények megértéséhez.

Az első és második rész az Európai Uniót a nemzetközi rendszer részeként helyezi el a világban, bemutatva a tagállamok külpolitikai együttműködésének lépcsőfokait és az uniós szintű külkapcsolatok átalakuló szerkezetét.

A harmadik és a negyedik rész az EU külpolitikáját partnerek szerinti bontásban részletezi.

Ez a könyv épít a szerző diplomáciai, kormányzati és európai pozíciókban szerzett személyes tapasztalataira, de nagyrészt annak az egyetemi tananyagnak a magyar nyelvű lenyomata, amelyet egy évtizede oktat a Közép-európai Egyetemen. A soknemzetiségű hallgatók okos kérdései, az egyetemen végzett kutatások és a CEU Európai Szomszédságpolitikai Központjának (CENS) konferenciái is gazdagították a mondanivalót.

Hivatkozás: https://mersz.hu/balazs-az-europai-unio-kulpolitikaja//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave