A házastársi vagyonközösséghez tartozó vagyontárgy foglalás alóli feloldása iránti kereseti kérelemre akkor kerülhet sor, ha a tartozás – amely fejében a foglalás történt – kizárólag a másik házastársat terheli. E körbe tartozhat pl. házasságkötést megelőzően szerzett ingatlant terhelő különadósság (bankhitel), vagy hátralékos gyermektartásdíj (BH1976. 218.). Kizárólag az egyik házastársat terheli a felelősség a vele szemben kiszabott pénzbüntetés, pénzbírság, rendbírság, vagyonelkobzás, és vagyoni előny megfizetéséért, tehát a házastárs ilyen esetben is igényt tarthat a közös vagyonból rá eső hányad értékéig a lefoglalt vagyontárgy foglalás alóli feloldására. (Ez esetben sincs helye igénypernek akkor, ha a büntetőbíróság a Btk. 72. § alapján elkobzást rendel el. Az a személy, akinek érdekeit sérti a rendelkezés, a büntetőeljárásban élhet jogorvoslattal a határozattal szemben.) Szintén megalapozhatja az igénykeresetet, ha olyan, a vagyonközösség fennállása alatt a közös vagyonra kötött visszterhes szerződésből fakadó tartozásról van szó, amelyet nem kell a másik házastárs hozzájárulásával kötött szerződésnek tekinteni, mert a szerződéskötő harmadik személy tudott vagy tudnia kellett arról, hogy a másik házastárs a szerződéshez nem járult hozzá [Ptk. 4:46. § (1) bek.] (BH1996. 98.).394 Ha a házastárs a szerződést a mindennapi élet szokásos szükségleteinek fedezése, foglalkozásának gyakorlása vagy egyéni vállalkozói tevékenysége körében kötötte, a másik házastárs akkor hivatkozhat hozzájárulásának hiányára, ha a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt kifejezetten tiltakozott [Ptk. 4:46. § (2) bek.]. A házastárs a másik házastárs ügyletéhez történő hozzájárulásának vélelmét csak annak kétséget kizáró bizonyításával döntheti meg, hogy az ügyletkötő harmadik személy a hozzájárulásának hiányáról tudott vagy arról a körülményekből tudnia kellett (EBH2005. 1311. I.).