Fónyiné Kazareczki Andrea, Tolnai Ildikó

Ingatlanjog I.


Vagyonadó, vagyonváltság

Ennek a törekvésnek kiváló példája a vagyonadóról szóló 1916. évi XXXII. törvénycikk. A vagyonadó tárgyi hatálya a 7. § 1. pont szerint mint adóköteles vagyontárgyra kiterjedt az ingatlanokra összes tartozékaikkal és a velük összekötött jogokkal, feltéve, hogy ezen utóbbiaknak pénzbelileg megbecsülhető értékük van. Rendkívül érdekes – mondhatnánk trükkös – adóbeszedési módot választott 1921-ben a Magyar Állam, amikor az 1921. évi XLV. törvénycikkben az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról hozott törvényt. Ennek az előzménye az 1921. évi XV. törvénycikk volt, amelyben a törvényhozás ennek a fajta adónak a kivetését bevezetve egyúttal az elrendelésének indokát is megadta. A jogszabály megalkotásakor Magyarország az I. világháború utáni években volt, ezért a törvényhozás „áthatva annak tudatától, hogy a nemzet újjászületésének és a társadalmi béke helyreállításának legfontosabb feltétele állami pénzügyeink rendezése és a szerencsétlen világháború által megrendített államháztartás terhének apasztása, elrendeli, hogy a vagyon után – mint hogy azt a Magyar Állam erőfeszítése és jogrendje védelmezte meg – vagyonváltság szedessék”. Az 1921. évi XLV. törvénycikk 14. §-a a vagyonváltságot a földbirtokra nehezedő olyan dologi teherként határozta meg, amely külön telekkönyvi bejegyzés nélkül is elsőbbséggel bír az ingatlanra bejegyzett összes terhekkel szemben. A fél a vagyonváltság kivetésének jogerőre emelkedésétől fogva a váltság lerovásáig bármikor kérhette, hogy az ingatlant terhelő vagyonváltság összegét a telekkönyvbe bejegyezzék. Ha a fél az ingatlant terhelő vagyonváltságot lerótta, a pénzügyi hatóság hivatalból köteles volt intézkedni aziránt, hogy a telekkönyvbe a vagyonváltság megtörtént lerovását illetékmentesen bejegyezzék. Többek között az ingatlanokat terhelő vagyonváltság kedvezményes lerovását az 1922. évi XXVII. törvénycikk tette lehetővé.

Ingatlanjog I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Wolters Kluwer Kft.

Online megjelenés éve: 2019

Nyomtatott megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 295 822 4

A Ptk. magánjogi sorozat új kötetével egy olyan kézikönyvet szeretnénk a jogalkalmazók kezébe adni, amely számos gyakorlati példán át mutatja be a peres gyakorlatot, a hatékony jogszerzéshez és jogérvényesítéshez vezető utat, hogy minél színvonalasabban képviselhessék ügyfeleik érdekeit és szerezzenek érvényt jogaiknak, támogassák kötelezettségeik teljesítését.

A könyv I. fejezetében a magyar ingatlanjog történeti fejlődését kívánja bemutatni az Aranybullától a királyi dekrétumokon, Werbőczy Hármaskönyvén, a törvényhozás törvénycikkein keresztül 1945-ig; kiegészítve a Magyar Királyi Curia dologi jogra vonatkozó döntéseiből összegyűjtött szemelvényekkel. Ugyanitt esik szó az ingatlanjog forrásairól, a kötelmi és dologi jog kapcsolatáról, az ingatlan és ingatlanjog fogalmáról, az ingatlanok csoportosításáról.

A II. fejezet az ingatlantulajdonnak a Ptk. Dologi Jogi Könyvében foglalt általános szabályaival foglalkozik az 1959-es Ptk. és a bírói gyakorlat tükrében.

A III. fejezetben az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével foglalkozunk, kiemelt hangsúlyt fordítva az ingatlan-nyilvántartás működésére, buktatóira. A bírói gyakorlat segítségével mutatjuk be hogyan lehet a kívánt joghatást, a tulajdonszerzést minél eredményesebben elérni, hogyan kell bejegyzésre alkalmas okiratot szerkeszteni, milyen alakiságokra és a jogalanyok szerzési joga és lehetősége körében mire kell figyelni. Részletesen taglaljuk a tulajdonszerzési módozatokat, különös hangsúlyt fektetve a Ptk. új szabályaira, a bírói gyakorlatra, az ingatlanokkal kapcsolatos tulajdoni perek esetleges buktatóira.

A IV. fejezet ugyanilyen szempontok szerint foglalkozik az ingatlan közös tulajdonának létrejöttével és megszüntetési módozataival.

Hivatkozás: https://mersz.hu/fonyine-tolnai-ingatlanjog-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave