Javaslatunk második alkotóeleme a banktevékenységek törvényi szabályozásának érvénytelenítésére és a központi bankok, illetve általánosságban minden olyan állami hivatal, amely korlátozza vagy beleavatkozik a pénzügyi és bankpiac működésébe, megszüntetésére vonatkozik. Lehetséges kellene hogy legyen korlátlan számú, teljes szabadsággal működő magánbank létrehozása mind társasági, mind pedig jogi formában. Ahogyan azt a kiemelkedően híres Laureano figuerola y Ballester 1869-ben kijelentette, szükséges „minden egyénnek meghagyni a bankügyletek formájának megválasztását, az idő és hely konkrét körülményeitől függően”.742 Mindazonáltal a szabad banktevékenység védelme nem foglalja magában a bankok részleges tartalékkal való működésének engedélyét. Egyértelműnek kell lennie, hogy a banktevékenységeknek hagyományos jogelvek alapján kell működniük, és ez megköveteli a 100%-os tartalékot – tekintettel a bankok látra szóló letétjeire. A szabad banktevékenység nem jelenthet engedélyt ezen szabály megszegésére, mivel az nemcsak a hagyományos jogalapok megsértését jelentené, hanem olyan következmények láncolatát vonja maga után, amelyek felettébb károsak a gazdaságra nézve. Az effajta ügyletek jogi és gazdasági szempontjai közvetlenül összefüggenek. Lehetetlen tehát megszegni a jogi és erkölcsi alapelveket anélkül, hogy az súlyos és ártalmas következményekkel járna a társadalmi együttműködés spontán folyamatára nézve. Így a szabad banktevékenységnek kizárólag az általános jogi alapelvek szabnának határt. Ez elvezet minket javaslatunk harmadik eleméhez, amit most be is mutatunk.