Vigvári András

Pénzügy(rendszer)tan

Alapvető ismeretek rendhagyó megközelítésben


Az allokációs költségvetés

Az allokációs költségvetés bevételi oldalán olyan adóknak kell szerepelni, amelyek valamilyen módon kapcsolatot teremtenek a kollektív javak igénybevétele és az előállításukhoz történő hozzájárulás között. Ezt nevezi az irodalom az adózás ekvivalenciaelvének. A bevételek másik formája a használati díj, amely az adott kollektív jószág felhasználójának a jószág előállítási költségeihez történő hozzájárulásaként értelmezhető. A használati díj ezenkívül korlátozhatja az adott kollektív jószág iránti keresletet, és megfizettetése tájékoztat arról is, hogy milyen fogyasztói szokások érvényesek az adott szükséglet kielégítése kapcsán. Lényeges különbség van az adófinanszírozás és a díjfinanszírozás ösztönző hatásai között. A bevételek között szóba jöhet a hitel is. Ebben a funkcióban akkor érdemes a hitelfinanszírozáshoz folyamodni, ha az adott kiadás (pl. gyorsforgalmi út építése) több generáció szükségleteit elégíti ki. Ebben az esetben a „fizess, mikor használod” elv (pay as you use) érvényesül, szemben a folyó adó- és díjbevételekből történő finanszírozással (pay as you go). A hitel itt a terhek generációk közötti átcsoportosítását szolgálja. Az allokációs költségvetés kiadási oldala a különböző kollektív javak előállítását szolgáló kormányzati vásárlásokat (G) (erőforrás- és szolgáltatásvásárlások) tartalmazza. A kormányzati vásárlások az aggregált kereslet részét képezik. Az allokációs költségvetés – fő szabályként – kiegyensúlyozott. Ez azt jelenti, hogy az adó- és díjbevételek megszabják a költés nagyságát, illetve a felvett hitelek visszafizetésére a projekt által „termelt” díjbevétel vagy az adórendszer fedezetet nyújt. A költségvetési aranyszabály azt mondja ki, hogy a folyó költségvetés szigorúan kiegyensúlyozott, eladósodni csak a tőkeköltségvetésben szabad.

Pénzügy(rendszer)tan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 059 887 3

A Pénzügy(rendszer)tan című tankönyv második kiadása a háromszintű felsőoktatás számára készült. Szerzője, Vigvári András, az ÁSZ FEMI tudományos tanácsadója, egyetemi docens, gyakorló pénzügyi szakember. A rendszerszemléletű megközelítés nemcsak tudományos értelemben jelent eredeti megközelítést, hanem ez az építkezés didaktikailag is újítás. Lehetővé teszi, hogy az olvasó átfogó és megalapozott ismereteket szerezzen a pénzügyek bonyolult világáról. A könyv nyelvezete és apparátusa csak minimálisan formalizált. Ez alkalmassá teszi arra is, hogy a közgazdász és gazdálkodástudományi képzésen túlmenően a jogi, a közigazgatási és társadalomtudományi képzések is hasznosíthassák. A könyv tagolása és szakmai nyitottsága lehetővé teszi, hogy a különböző alapszintű, mester és doktori képzések törzsanyaga legyen. A szerző nem megtanulandó leckéket írt, hanem élő és hasznosító, továbbgondolandó ismereteket nyújt, melyhez esettanulmányok, elméleti összefoglalók, glosszárium, kronológia biztosítanak keretet. A kötetet ún. arcélek színesítik, melyben a szerző bemutatja a téma szempontjából releváns pénzügyi szakembereket és kutatókat is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/vigvari-penzugyrendszertan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave