Michalkó Gábor

Turizmológia


Szervezeti előzmények 1945-ig

Magyarországon már a századfordulón felmerült a turizmus egységes irányításának az igénye. 1902-ben azzal a céllal alapították az Idegenforgalmi és Utazási Vállalatot, hogy „szervezze meg hazánk külföldi idegenforgalmi propagandáját, foglalkozzék a hozzáforduló idegenek díjtalan útbaigazításával és az idegenek nagy tömegeinek idevonzására alkalmas látványos ünnepségek rendezésével”. Az első településszintű idegenforgalmi feladatokat felvállaló szervezet, a Fővárosi Idegenforgalmi Hivatal 1916-ban kezdte meg működését. A turizmus területfejlesztési hatásának kormányzati szintű felismerésére először Wekerle Sándor 1918 januárjában ismertetett kormányprogramjában találhatunk utalást: „Lehetetlen, közömbösen nézni, hogy sok millióval adózunk a külföld idegenforgalmának anélkül, hogy a modern gazdasági bevételek ezen legkiadósabb forrását saját részünkre hasznosítani tudnók. Nemcsak száraz bevételi számokról van itt szó, hanem különben alig fellendíthető vidékek ellátásáról...” Ezt követően a Kereskedelmi Minisztérium égisze alatt hozták létre az első állami idegenforgalmi szervezetet, az Országos Idegenforgalmi Irodát, majd 1928-ban megszervezték az Országos Idegenforgalmi Tanácsot (OIT) is. Magyarország turizmusának sikerei 1929-ben arra ösztönözték az akkori országgyűlést, hogy megalakítsa a Parlament Idegenforgalmi Bizottságát, amely meghatározó szerepet vállalt a „Magyarországi gyógyfürdőkről, éghajlati gyógyintézetekről, üdülőhelyekről, ásvány- és gyógyvízforrásokról” szóló törvény kidolgozásában. Az új törvény alapján kezdte meg működését a Balaton térségének fejlesztésére hivatott Balatoni Intéző Bizottság. 1936-ban az OIT titkársága – szervezetileg továbbra is a Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozva – Országos Idegenforgalmi Hivatallá alakult át.

Turizmológia

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 717 3

A mű összefoglalja, rendszerezi, válogatja és alkotó módon megújítja azt az alapvető ismeretanyagot, amely a turizmusra vonatkozóan felhalmozódott a legutóbbi évtizedekben. E sokrétűen összetett jelenséget a szerző szilárd elméleti alapokon mutatja be, az érintett tudományterületek fogalmainak és összefüggéseinek hozzáértő alkalmazásával. A könyv újszerûen ható címe ugyancsak a tudományos igényesség messzemenő érvényesülésére utal. Ennek köszönhetően az érdeklődő olvasó magabiztosabban eligazodhat a turizmus rendszerében, elkerülheti a témakör kapcsán gyakran előforduló értelmezési csapdákat. A szövegben felsorolt példák, illetve az egyes fejezetekhez kapcsolódó esettanulmányok a gyakorlati hasznosítás terén is megbízható támpontokként szolgálnak.

Dr. Jancsik András, dékán

Pannon Egyetem, Gazdaságtudományi Kar

A könyv a turizmus elméleti kérdéseinek tudományos és mégis gyakorlatias, ugyanakkor korszerű megfogalmazása. A keresleti és kínálati tényezők, a vonzerők, az infrastruktúra, a turizmus rendszerének, tervezésének, irányításának összefoglalása a helyi és országos szintű döntéshozáshoz komoly alapokat ad. Támogatja a turizmus továbbfejlesztését és egyben átfogó képet nyújt a turizmus felsőfokú oktatásához.

Dr. Niklai Ákos, Professor Honoris Causa

a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének alelnöke

Hivatkozás: https://mersz.hu/michalko-turizmologia//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave