Arisztotelész

Az égbolt


A világrend361

361 A fordítás eredetileg a Magyar Filozófiai Szemlében (41 [1998], 299–337) jelent meg (repr. in Bugár István [szerk.]: Kozmikus teológia: Források a görög filozófia istentanához a kezdetektől a kereszténység színrelépéséig. Budapest, Kairosz, 2005); a jelen kötetben szereplő változat a korábbihoz képest kisebb módosításokat tartalmaz. A fordítás William Laughton Lorimer kiadása alapján készült: Aristotelis qui fertur libellus De mundo. Paris, Société d’Édition ’Les Belles Lettres’, 1933 (lásd még Utószó, 5. jegyzet).


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 745 6

Az égbolt c. műben Arisztotelész általánosabb természetfilozófiai megfontolásait az égitestek mozgására és természetére alkalmazza. E megfontolások eredményeképpen Arisztotelész amellett érvel, hogy a világ örök, véges kiterjedésű, és középpontjában helyezkedik el a gömb alakú Föld. Az égbolt örökké tartó körmozgást végez - ezt az teszi lehetővé, hogy az égboltot a körmozgást a saját természetes mozgásaként végző speciális anyagfajta alkotja.

A mű harmadik és negyedik könyve a világ közepén elhelyezkedő Föld elemeinek tulajdonságait írja le - ezek közül a föld és a víz természeténél fogva függőlegesen lefelé mozog, a levegő és a tűz pedig felfelé törekszik -, majd azt taglalja, hogy az elemek mozgása mennyiben határozza meg az összetett testek mozgását.

Kötetünk Az égbolton kívül függelékként a pszeudo-arisztotelészi Világrendet is tartalmazza.

Hivatkozás: https://mersz.hu/arisztotelesz-az-egbolt//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave