2.2.7. Nyelvtervezés – korpusztervezés

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A nyelvtervezés két legismertebb modellje Haugen (1983) és Kloss (1969) nevéhez fűződik, amelyekről Sándor (2006) ad részletes áttekintést. Haugen modelljében négy lépést különböztetett meg, attól függően, hogy a nyelvtervezés a formára vagy a funkcióra, illetve a nyelvre vagy a társadalomra irányul. Kloss modelljében e két utolsó szempontra helyezi a hangsúlyt, és a társadalomra irányuló nyelvtervezési lépéseket státusztervezésnek (a haugeni modellben kiválasztás-elterjesztés), míg a nyelvre irányuló lépéseket (kodifikáció-kidolgozás) korpusztervezésnek nevezi. E lépések egy része az uniós szintű nyelvtervezésben is jól nyomon követhető (Fischer 2007d).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az uniós szintű státusztervezés eredménye az, hogy az európai nyelvek egy része egyenrangú, uniós hivatalos státusszal rendelkezik. Ezt rögzítette a Tanács 1/1958/EGK rendeletében. Felvetődik azonban a kérdés, hogy uniós szinten mennyiben kapcsolódik a státusztervezéshez korpusztervezés is. Első megközelítésben talán furcsának tűnhet e helyen korpusztervezésről beszélni, hiszen ennek akkor van jelentősége, ha egy nyelv nem elég érett arra, hogy befogadjon új nyelvi elemeket, terminusokat, és ezért mindenképpen szükséges ennek tudatos tervezése. A tagállamok hivatalos nyelveit illetően ez elviekben fel sem merül. Mégis, az uniós tagság tekinthető egy olyan új kommunikációs helyzetnek, mely új kihívásokat teremt a nyelvek számára is. Ahogy a későbbiekben bemutatom, az EU fejlődéséből adódóan folyamatosan új fogalmak jelennek meg, és ezekre megnevezést kell alkotni. Másképp: folyamatosan biztosítani kell azt, hogy az európai uniós témákról valamennyi, uniós hivatalos státusszal rendelkező nyelven megvalósulhasson a jogalkotás és a kommunikáció, azaz a nyelv be tudja tölteni „uniós funkcióját” is. Ez a követelmény a kidolgozás (új terminusok alkotása) és a kodifikáció (terminusok rögzítése és rendszerezése) lépését egyaránt érinti. Ennek eredményeként kapcsolódik a státusztervezéshez uniós szinten is korpusztervezés, hiszen biztosítani kell az uniós terminológia kialakítását, dokumentálását és folyamatos bővítését.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Alapvető különbség van azonban a tagállami és az uniós szintű nyelvtervezés között abban, hogy a tagállam intézményei milyen mértékben vehetnek részt az egyes lépésekben. A nyelvtervezési döntéseket legtöbbször politikai döntéshozók, kormányok hozzák. Ez az uniós szintű státusztervezésről is elmondható. A hivatalos státuszról az Európai Unió Tanácsa, azaz a tagállamok illetékes miniszterei döntenek, mégpedig egyhangú határozattal. Az egyhangú döntéshozatal azt jelenti, hogy e kérdésben a tagállamok mindegyike vétójoggal rendelkezik, így a nyelvek uniós státuszáról nem születhet olyan döntés, amellyel akár csak egyetlen tagállam nem ért egyet. A tagállamok szerepe az uniós szintű státusztervezésben – a jelenlegi szabályozás szerint – tehát megkérdőjelezhetetlen, hiszen vétójoggal rendelkeznek e kérdésben.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ezzel ellentétben a korpusztervezésben már jóval korlátozottabb a tagállami részvétel, hiszen – ahogy az előzőekben láthattuk – a csatlakozás után a fordítási és ezzel terminológiai munka koordinálása is az uniós intézményekbe helyeződött. A korpusztervezés mindkét lépése (a kidolgozás és a kodifikáció) kikerült a tagállami intézmények kezéből – legalábbis a közvetlen részvételt illetően. A terminológiai munka a legtöbb nyelv számára a fordítási folyamat része, így a kidolgozás lépésében a fordítók vesznek részt, az uniós intézmények koordinálásával. A kodifikáció eszköze pedig az EU intézményközi adatbázisa (Interactive Terminology for Europe – IATE), amelyet ugyancsak az uniós intézmények fordítói és terminológusai töltenek fel új terminusokkal.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A korpusztervezésben így nem vesznek részt közvetlenül azok a tagállami intézmények (az akadémiák, nyelvi intézetek, szakmai közösségek), amelyeknek ez általában a feladata. Van lehetőség a szakemberekkel való konzultációra, a hazai intézmények megkeresésére, illetve utólagos helyesbítésre, de a felelősség egyértelműen az uniós fordítókra hárul (Klaudy 2012: 142). Részben kivételt jelent ez alól a jogszabályok fordítása, hiszen a jogi terminológia megteremtésében a fordítók mellett kiemelt szerepet játszanak a jogász-nyelvészek is. Somssich (2003a) utal ugyanakkor arra, hogy a jogszabályok nagy száma nem teszi minden esetben lehetővé az alapos vizsgálatot, ami ismét a fordító szerepét erősíti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az irányelvekhez kötődő terminológia alakítása esetében lehet nagyobb mozgástere a tagállamoknak, hiszen e jogi aktusokat át kell ültetni a tagállam jogába, azaz itt egy kétlépcsős folyamatról van szó. Először az irányelvet többségében angolról lefordítják a tagállami hivatalos nyelvekre. Majd a tagállami jogalkotó a hazai átültető jogszabály megalkotása során „az irányelv szövegét értelmezi, és annak szabályait saját jogrendszerének logikája, nyelvezete és terminológiája szerint mintegy újraírja” (Somssich 2011: 49). Ez azt is jelenti, hogy a jogalkotó módosíthatja a terminológiát, azaz más megnevezést vezethet be az adott fogalomra – ezzel közvetlenül alakítva az adott terület jogi terminológiáját, korpuszát.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos lenne annak vizsgálata, hogy a tagállamok mennyire tudatosan koordinálják e tevékenységeket. Vannak olyan tagállamok, amelyek tudatos nyelvpolitikájukból adódóan eleve rendelkeznek olyan intézményekkel, amelyeknek feladata a koordináció, a nyelvi iránymutatások nyújtása, így az uniós csatlakozással ez a tevékenység az uniós fordításokra, terminológiára is kiterjedt – erre mutatnak példát a balti államok és a skandináv országok. Mori (2018c) megjegyzi, hogy Olaszországban nincs olyan központ, amely például az irányelvek átültetésének nyelvi aspektusával foglalkozna, és a szövegezést segítő iránymutatás sem része az átültetési folyamatnak. Mindez jól tükrözi, hogy a tagállami gyakorlat jelentősen eltér, és érdemes lenne ezeket egy átfogó kutatásban részletesebben is megvizsgálni.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Jól látható, hogy a korpusztervezés, a nyelvpolitika és a fordításpolitika fogalmát uniós kontextusban mindenképpen indokolt összekapcsolni. Az a megállapítás, hogy a nyelvpolitika és nyelvtervezés nem létezhet fordításpolitika nélkül, uniós kontextusban különösen releváns, hiszen a fordítás az, amely meghatározza a korpusztervezés és a nyelvpolitika keretét. Nem véletlen, hogy az uniós fordítások a fordítástudomány alapfogalmait is megkérdőjelezik, így fontos megvizsgálnunk, hogyan módosulnak, értelmeződnek újra e fogalmak uniós kontextusban. A következő fejezetben erről lesz szó.
 
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave