3.5.3. Honosítás és idegenítés az uniós jogi fordításokban

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Biel (2008) rámutat, hogy a fordításelméletben általában a honosítást, azaz a célnyelvi kultúrába illeszkedő fordítási stratégiát tartják követendőnek. Szerinte ez különösen a szakszövegek fordítására igaz, ahol néhányan kifejezetten a kommunikáció gátjának is tartják a forrásnyelvi szöveghez hű fordításokat. Ezt a felfogást a szkoposzelmélet is felerősítette, hiszen a célnyelvi közönség előnyben részesítése szükségszerűen a honosító stratégiát helyezte előtérbe. A jogi szövegek esetében azonban kifejezetten félrevezető lehet a honosítás, hiszen az a hasonlóság hamis látszatát kelti a célnyelvi olvasóban.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Baaij (2015) ugyancsak a jogi fordításokban mutat rá az idegenítés és a honosítás stratégiája közötti különbségre. Bár eltérő elnevezéseket használ – exteriorization és familiarization –, megállapításai alapján nyilvánvaló, hogy e két stratégiáról beszél. Baaij arra a következtetésre jut, hogy a honosítás stratégiája speciális képzést igényel. A fordítóknak és jogász-nyelvészeknek ugyanis ez esetben ismerniük kell a célnyelvi jogrendszert, és emellett komparatív készséggel is kell rendelkezniük. Ezért uniós kontextusban is az idegenítés stratégiáját tartja célravezetőnek, amely értelmezésében lényegében a szó szerinti fordítást, a forrásnyelvi szöveghez való teljes hűséget jelenti.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E megállapításból is jól látható, hogy a jogi fordításokban hosszú ideig az idegenítő stratégia alkalmazásával (lényegében tükörfordítással) látták biztosítottnak az egységes jogalkalmazást – és ez a vélemény ma is tartja magát. Šarčević (1997: 2003) rámutat, hogy ez a stratégia a 90-es évekre némileg finomodott, és a cél ma már egy olyan idiomatikus szöveg alkotása, amely úgy olvasható, mint az eredeti, miközben a nyelven belüli konkordancia sem sérül. Strandvik (2015) is azon a véleményen van, hogy a fordítónak elsődlegesen nem a forrásnyelvi szöveghez való hűséget kellene szem előtt tartania. A célja sokkal inkább az, hogy a célnyelvi kulturális és jogi hagyományokhoz igazítsa a fordítást – annak érdekében, hogy a célnyelvi olvasó megértse a jogalkotó szándékát. Tévhit tehát azt gondolni, hogy a jogi fordításokban csak az egyik vagy csak a másik stratégiának van jogosultsága. A stratégia akár egy szövegen belül is eltérhet, attól függően, hogy mely szintről van szó.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Balogh (2020: 98) példákkal bizonyítja, hogy a jogi fordításokban a stílus és a regiszter szintjén – hacsak a megrendelő kifejezetten nem kéri az ellenkezőjét – a célnyelvi műfaj bevett struktúráinak használata, azaz a honosítás a követendő stratégia. Ha a fordító ezzel ellentétes stratégiát követ, akkor a szöveg idegenszerű lesz, ami révén az olvasókban akár a fordító szakmai kompetenciája is megkérdőjeleződhet. A műfaj szerkezetének szintjén azonban az idegenítő stratégia lehet az indokolt, hiszen a műfaji kereteket a fordító nem módosíthatja – e szinten az idegenítés csak jelzi a célnyelvi műfajtól való eltérést, de nem kérdőjelezi meg a fordító kompetenciáját.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Balogh (2020: 103) mindennek illusztrálására egy Magyarországon különböző nemzetiségű felek által megkötött – és hatályba lépő – szerződés magyarról angolra fordítását említi. Ekkor a fordító a forma és szerkezet tekintetében idegenít, azaz a magyar (kontinentális jogrend) szerinti formai elemeket viszi át az angol célnyelvi változatba. A szöveg szintjén azonban honosít, mert az angol szerződések nyelvi struktúráit, stiláris elemeit és kollokációit használja. Más szóval, a fordító a műfaj nyelvezete és regisztere tekintetében a műfaj célnyelvre jellemző nyelvi elemeit és fordulatait átvevő honosító, a makrostruktúra tekintetében pedig idegenítő stratégiát követ – hiszen a fordító „nem vállalkozhat arra, hogy a szöveg makrostruktúráját átdolgozza és azt a célnyelvi hagyományokhoz igazítsa” (Heltai 2016: 8).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A terminusok szintjén ugyancsak dönteni kell a honosítás vagy idegenítés alkalmazásáról, különösen abban az esetben, ha a két nyelv mögötti fogalmi rendszer is különböző. Ez esetben is előfordulhat, hogy egyazon szövegen belül az egyik terminust honosítja, a másikat idegeníti a fordító, attól függően, mekkora a különbség a két fogalmi rendszer között (erről részletesen a 6.2.2. alfejezetben lesz szó).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Európai uniós kontextusban a stratégiák közötti választáshoz a 3.6.2. alfejezetben elemzett uniós útmutatók nyújthatnának támpontot. Az útmutatókban ugyanakkor az látható, hogy e két stratégia egymással párhuzamosan, és néhol egymásnak ellentmondva jelenik meg. Egyrészt célként fogalmazódik meg az, hogy minél érthetőbb, világosabb, természetesebb szöveg szülessen, másrészt meg kell felelni annak az elvárásnak is, hogy – főként a terminológia – rendszerfüggetlen legyen, azaz ne kötődjön a tagállamokhoz, ami szükségszerűen idegenebb hangzású megnevezéseket eredményez. A fordítók így gyakran „két tűz közé” kerülnek, és folyamatosan egyensúlyozniuk kell e két elvárás között (Baaij 2015: 109). Kjær megfogalmazásában a fordítók – különösen a jogi fordításokban – nem követhetik csak a forrásnyelvi jogi kultúrát (tükörfordítás révén), de az sem megoldás, ha a célnyelvi jogi kultúra konvencióihoz igazodnak, hiszen bármelyiket is választják, valamelyik kultúrának elsőbbséget adnak (Kjær 2007: 83).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Ez látható A közös gyakorlati útmutató terminológiára vonatkozó követelményeiben is. Az 5.3. pont szerint kerülni kell az olyan – különösen jogi – kifejezéseket és fordulatokat, amelyek túl szorosan kötődnek egy bizonyos nyelvhez vagy nemzeti jogrendszerhez.1 Bár az útmutató nem beszél explicit módon honosításról, látható, hogy lényegében e stratégia kerülésére kéri az útmutató a fordítókat. Az 5.4. pontban az útmutató ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy kerülni kell a tükörfordítást vagy a nehezen érthető, idegenszerű kifejezéseket – amelyek azonban éppen az idegenítő stratégia eszközei.2 E két ajánlással tehát ellentmondásba kerül egymással a honosítás és az idegenítés. A gyakorlat mindemellett azt mutatja, hogy az uniós fordításokban továbbra is a tükörfordítás a bevett stratégia. És ezt a véleményt fogalmazza meg számos kutató is (Šarčević 1997; Baaij 2012; Felici 2010; Biel 2017a, 2017b; Bednárová-Gibová 2015). A kutatások pedig – mint ahogyan látni fogjuk – nagyobb korpuszokon, a nyelv több rétegében is igazolták ezt a feltevést.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos hangsúlyoznunk, hogy a honosítás a jogi fordítások esetében nem feltétlenül vezet joghatás kiváltásához. A több hivatalos nyelvvel rendelkező országokban – például Kanadában – a jogszabályok alkotása francia és angol nyelven történik, párhuzamos szövegalkotás keretében, ezért itt egyértelműen honosításról, sőt annak jogi értelemben egy szélsőséges (joghatással járó) esetéről beszélhetünk. A magyar jogszabályok angolra fordítása esetében azonban a honosítás nem vezet joghatás kiváltásához (Gáspár–Somssich 2019).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A fentiek összegzéseként a következő gondolatokat célszerű megfogalmaznunk. Egyrészt a fordítás során a két stratégia közötti választás – a terminusoktól a szöveg szintjéig – több szintet is érint. A kérdés tehát nem egyszerűsíthető le általában egy adott szöveg fordítására. Minden esetben meg kell vizsgálni, mely szintről van szó – és a terminusok szintjén hozott egyedi döntéseknek nem feltétlenül kell összhangban lenniük a szöveg más szintjein hozott döntésekkel. Míg tehát az idegenszerűség a terminusok esetében indokolt lehet (mert éppen az uniós fogalmi rendszer hangsúlyozása a cél), addig a stílus és a regiszter tekintetében nem feltétlenül ez a követendő stratégia. Erre mutat majd példákat a 6.2. fejezet. Másrészt e döntések meghozatalát nagyban nehezíti az, hogy e két stratégia nem válik el egyértelműen sem a szakirodalomban, sem az uniós útmutatókban. A különböző megnevezések használata (az idegenítésre és honosításra), az eszközök önálló stratégiaként való értelmezése (az idegenítésen belül) ezért még bonyolultabbá teszi a választást.
 
1 „Problémát okozhat a fordításban az olyan – különösen jogi – kifejezéseknek és fordulatoknak a használata, amelyek túl szorosan kötődnek egy bizonyos nyelvhez vagy nemzeti jogrendszerhez.” Közös gyakorlati útmutató (5.3.) (Európai Bizottság 2016a)
2 „A cél – a lehetőségekhez mérten, illetve figyelembe véve az uniós jog és terminológiájának különleges jellegét – az, hogy a jogi aktusokat az egyes tagállamokban alkalmazó és értelmező személyek (köztisztviselők, bírák, jogászok stb.) az uniós jogi aktusokat ne negatív értelemben vett »fordításnak« tekintsék, hanem olyan szövegnek, amely megfelel egy bizonyos jogalkotói stílusnak. A tükörszavakkal telezsúfolt szövegek, szó szerinti fordítások vagy a nehezen érthető zsargon mind-mind alapul szolgálhatnak az uniós jog kritikájához, és azt eredményezik, hogy az uniós jog idegennek hat.” Közös gyakorlati útmutató (5.4.) (Európai Bizottság 2016a)
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next

A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:

    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete