Fischer Márta: Eurolektusok • Az Európai Unió hatása a nyelvekre, különös tekintettel a jogi nyelvre
›
3. A fordítástudomány alapfogalmai – európai uniós kontextusban
›
3.6. Minőség
›
3.6.2. Útmutatók: szövegezés – fordítás

3.6.2. Útmutatók: szövegezés – fordítás

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Európai Tanács 1992. október 16-i birminghami ülésén fogalmazta meg, hogy egyszerűbb és világosabb jogalkotásra van szükség.1 Ezt a december 11–12-én tartott edinburgh-i ülésen megerősítették, és konkrét javaslatokat fogalmaztak meg a jogszabályok helyes szövegezési elveinek megfelelő világosabb, egyszerűbb jogalkotás érdekében.2 Az Európai Tanács e két ülésének következtetéseivel a legfelsőbb politikai szinten ismerték fel a szövegezés jelentőségét, és azt a tényt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni kell. Ezt követően az Európai Unió Tanácsa 1993 júniusában határozatot fogadott el az uniós jogalkotás és szövegezés minőségéről.3 A határozat már ekkor tartalmazta azt az alapelvet, hogy a jogi aktusok nyelvezetének világosnak, egyszerűnek, egyértelműnek kell lennie, és kerülni kell a szükségtelen rövidítéseket, valamint a „közösségi zsargont”.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Újabb előrelépést az alapszerződések módosításához kapcsolódó 1997-es intézményközi konferencia jelentett. Az alapszerződéseket módosító Amszterdami Szerződés záróokmányához egy külön nyilatkozatot csatoltak, amelybe beépítették az 1992-es következtetések és az 1993-as tanácsi nyilatkozat elemeit is. A nyilatkozatban a kormányközi konferencia felszólította az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös alapelveket a szövegezésre, és biztosítsa ennek megfelelő alkalmazását és a magas minőséget.4 Ennek eredményeként az Európai Bizottság 1997-ben saját kézikönyvet jelentetett meg, majd 1998. december 22-én az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság Intézményközi megállapodást (Interinstitutional Agreement) kötött, és közös iránymutatásokat fogadott el a szövegezés jobb minőségének érdekében.5 Ezt követte 2000-ben (magyar nyelven 2008-ban) az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság Közös gyakorlati útmutatója (Joint Practical Guide), amelyet a három intézmény jogi szolgálata kifejezetten az uniós jogi aktusok szövegezésében érintett kollégák részére készített. Ma ezek a dokumentumok (illetve ezek módosításai, frissítései) képezik az alapját az uniós jogi aktusok szövegezésének (Európai Bizottság 2016a).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Intézményközi megállapodás kimondja, hogy az intézmények jogi szolgálatainak – ideértve azok jogi nyelvi szakértőit – a közösségi jogszabályok minőségének javításában játszott szerepét meg kell erősíteni. Az 1–6. iránymutatás az általános elveket tartalmazza, a 16–17. iránymutatás a belső és külső hivatkozások rendszerét, a 18–l9. iránymutatás a jogi aktusok módosításának alapelveit, a 21–22. iránymutatás pedig a záró és hatályon kívül helyező rendelkezéseket, valamint a mellékleteket tartalmazza. Az uniós nyelvhasználat szempontjából az általános rész tartalmaz releváns információkat, hiszen itt jelennek meg a jogi aktusokban követendő nyelvezetre, terminológiára vonatkozó alapelvek – vagyis világos, egyszerű, pontos, tömör megfogalmazás, a bonyolult megfogalmazás és a rövidítések túlzott használatának kerülése.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Fontos megjegyezni, hogy ebben a részben az 5. iránymutatás már egyértelmű utalást tartalmaz a fordításra is. Az iránymutatás szerint a jogszabályok szövegezőinek (szerkesztőinek) úgy kell eljárnia, hogy a szöveg alkalmas legyen később fordításra, azaz a jogi aktusokat „… olyan kifejezésekkel és mondatszerkezetekkel kell megszövegezni, amelyek figyelembe veszik az uniós jogalkotás többnyelvű jellegét”. Kifejezetten a terminológiával az általános rész 6. irányelve foglalkozik. Hangsúlyozza az uniós jogi aktuson belüli és a jogi aktusok közötti egységes terminológia fontosságát, és kiemeli, hogy az azonos fogalmakat ugyanazokkal a kifejezésekkel kell jelölni. Bár az általános részt követő iránymutatások már a szerkesztésre vonatkozóan tartalmaznak információt, ezek között is találunk a terminológiára vonatkozó – a fogalmak definiálásának fontosságát hangsúlyozó – alapelvet.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A Közös gyakorlati útmutató az Intézményközi Megállapodás minden egyes iránymutatásához tartalmaz észrevételt és gyakorlati példát. Az útmutatót 2013-ban aktualizálták, kiegészítve a már korábban elektronikus formátumban rendelkezésre álló frissítésekkel, valamint a Lisszaboni Szerződés módosításaival. A legfrissebb kiadás 2016-ban készült. Az első hat alapelv általános jellegű, de tartalmaz konkrét, a nyelvhasználatra (például igeidők használatára) és a terminológiára vonatkozó útmutatást is. Grasso (2018) ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a Közös gyakorlati útmutató – illetve ennek angol változata – nem következetes, például a must, shall és should segédigék használatát illetően (erről később a 4. fejezetben részletesen is szó lesz). A Közös gyakorlati útmutató több helyen is explicite utal arra, hogy a szövegeknek alkalmasnak kell lenniük arra, hogy azokat később lefordítsák.6 Hangsúlyozza, hogy ha a szöveg nem egyszerű, világos és egyértelmű, akkor ez félrefordításhoz is vezethet.7

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

E mellett az intézményeknek lehetnek saját kiadványai is, és léteznek a jogi aktusokon kívüli szövegekre vonatkozó útmutatók is. Az első olyan kiadvány, amely nem kizárólag a jogszabályok szerkesztőinek szólt, a Vade-mecum for Editors (Kiadói vademecum) című kiadvány volt, amelyet az Európai Közösségek Hivatalos Kiadványainak Hivatala (ma Európai Unió Kiadóhivatala) 1981-ben jelentetett meg angol, német, francia, spanyol, olasz és holland nyelven.8 E folyamat következő állomása az 1997-ben kiadott, majd 2011-ben módosított Intézményközi kiadványszerkesztési útmutató (Instutional Style Guide – Vade-mecum for Editors), amely már 23 – köztük magyar – nyelven volt elérhető, és amelyet azóta folyamatosan évente frissítenek. A legújabb kiadás 2021-ben jelent meg, a papíralapú változat mellett weboldal formájában is (Európai Unió 2021).9 A kiadvány az EU-intézmények szövegezési gyakorlatát kívánja egységesíteni. Deklarált célja, hogy a szövegek az összes hivatalos nyelven összehasonlíthatók legyenek, miközben tiszteletben tartják az egyes nyelvek sajátosságait is.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A kiadványszerkesztési útmutató 24 nyelven ad útmutatást – kötelező jelleggel – mindazok számára, akik valamilyen módon részt vesznek írott anyagok előállításában, akár papíron, akár elektronikus formátumban, így a nyelvek számát és e munka volumenét tekintve is egyedülálló. A korábbi Vade-mecum útmutatóval szemben már külön fejezeteket (I. rész) szentel az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett jogi aktusok és dokumentumok szerkesztési szabályainak.

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

A II. rész foglalkozik az általános jellegű kiadványokra vonatkozó fő technikai és szerkesztési szabályokkal. Nyelvi szempontból az útmutató III. és IV. része releváns. A III. rész tartalmazza a valamennyi nyelvre irányadó szabályokat (pl. országok, pénznemek, nyelvek egységes rövidítése vagy az EU adminisztratív felépítése, a szervek és intézmények, illetve ezek rövidítéseinek pontos megjelölésével). A IV. rész pedig az egyes nyelvekre vonatkozó speciális szabályokat tartalmazza (a magyar nyelvű útmutató esetén tehát a magyar nyelvű kiadványokra vonatkozó szabályokat). Figyelemre méltó, hogy e fejezet válogatást is ad a magyar nyelven előforduló – főként helyesírási szempontból – legproblémásabb kifejezésekből (pl. munkaerő-felvétel, hatálybalépés, HUF-val, e-mail-cím).

Jegyzet elhelyezéséhez, kérjük, lépj be.!

Az Intézményközi kiadványszerkesztési útmutatóban foglalt egységes szabályok alapvetően elsőbbséget élveznek minden egyéb, másutt javasolt vagy korábban alkalmazott megoldással szemben; alkalmazásuk a szövegek megalkotásának valamennyi fázisában kötelező. Balogh (2020) megállapítja, hogy ezért egyfajta metaműfajnak is tekinthető: különböző szövegműfajok tekintetében egységes, intézményi keretek között alkalmazandó stilisztikai szabályokat határoz meg az uniós intézmények és azok fordítói számára.
 
1 „We want Community legislation to become simpler and clearer.” Európai Tanács, következtetések, 1992.10.16. Birmingham. DOC 92/6. https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/DOC_92_6
2 „Making new Community legislation clearer and simpler.” DOC 92/8 https://ec.europa.eu/commission/presscorner/detail/en/DOC_92_8 (Letöltve: 2023. április 2.)
3 Council Resolution on the quality of drafting of Community legislation adopted on 8 June 1993 (Official Journal of the European Communities. C 166 of 17 June 1993.
4 Treaty of Amsterdam amending the Treaty on European Union, the Treaties establishing the European Communities and certain related acts – Declarations adopted by the Conference – Declaration on the quality of the drafting of Community legislation. Official Journal C 340, 10/11/1997 P. 0139 https://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:11997D/AFI/DCL/39&from=EN (Letöltve: 2023. április 2.)
5 Intézményközi megállapodás (1998. december 22.) a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról. (1999/C 73/01) https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:31999Y0317(01)&from=EN (Letöltve: 2023. április 2.)
6 „A nyelvtanilag helyes és az írásjeleket megfelelően alkalmazó jogszabályszerkesztés megkönnyíti a szöveg helyes megértését és más nyelvekre való lefordítását (lásd az 5. iránymutatást)”. Közös gyakorlati útmutató (1.4.2.) (Európai Bizottság 2016a)
7 „.. mindig figyelemmel kell lenni arra, hogy … a jogi aktusok szövegét valamennyi hivatalos nyelven el kell készíteni. Ez a nemzeti jogszabályok szerkesztéséhez képest további követelményekkel jár.” (i. m. 5.1.) / „Egyrészt, az eredeti szövegnek különösen egyszerűnek, világosnak és egyértelműnek kell lennie, mivel akár a legcsekélyebb túlbonyolítás vagy kétértelműség is pontatlansághoz, közelítő megoldáshoz vagy félrefordításhoz vezethet egy vagy több uniós nyelven.” (i. m. 5.2.) (Európai Bizottság 2016a)
8 A Hivatalt 1969-ben hozták létre annak érdekében, hogy a külső felhasználásra készített szövegeket szerkessze, nyomtassa és terjessze, ami elindított egy egységesítési folyamatot is. Érdekes megjegyezni, hogy az útmutató pontosan definiálja a kiadvány fogalmát is: olyan szövegekről van szó, amelyek több példányban, külső felhasználás céljából készülnek, és amelyek előállítása költségvetési kiadással jár. (Európai Bizottság 2016a)
9 A frissítések ezen az oldalon érhetők el: https://publications.europa.eu/code/en/en-000300.htm
chevron_left
chevron_right
Tartalomjegyzék navigate_next
Keresés a kiadványban navigate_next
A kereséshez, kérjük, lépj be!
Könyvjelzőim navigate_next
A könyvjelzők használatához
be kell jelentkezned.
Jegyzeteim navigate_next
Jegyzetek létrehozásához
be kell jelentkezned.
    Kiemeléseim navigate_next
    Mutasd a szövegben:
    Szűrés:
    Kiemelések létrehozásához
    MeRSZ+ előfizetés szükséges.
      Útmutató elindítása
      delete
      Kivonat
      fullscreenclose
      printsave