A szubkultúra-elméletek alapjai Albert Cohen amerikai szociológus úttörő munkásságához köthetők. A népszerűsége a fiatalkorú deviáns szubkultúrákról alkotott elméleti okfejtéseinek köszönhető (Cohen 1955). Cohen Merton feszültségelméletét és Sutherland differenciális asszociációelméletének alaptéziseit egyaránt felhasználta vizsgálataiban. Szerinte a fiatalkorú deviáns közösségek létrejöttének legmélyebb oka a státuszfrusztrációban gyökerezik, amely egészen az osztálykülönbségek miatti társadalmi és gazdasági távolságokra vezethető vissza. Az alacsonyabb munkásosztálybeli szülők társadalmi és gazdasági helyzetéből falakadóan nem, vagy csak nagyon ritkán képesek gyermeküket felkészíteni a középosztályba való belépéshez szükséges alapvető feltételek teljesítésére, ami egyfelől a szülők nevelési elveinek, gyakorlatának és szűkös anyagi erőforrásainak, másfelől a magas iskolai elvárásoknak köszönhető. Az ilyen alacsony társadalmi osztályban nevelkedő fiatal többek közt ebből a két okból nem tud megfelelni a feltételeknek, bármennyire is törekszik rá. A magasabb társadalmi státusz elérésének képtelensége és az egymást követő sikertelen próbálkozások után haragossá, dühössé válik, ami egy folyamatosan fennálló belső feszültséggé, majd a társadalmi normákkal szembeni aktív ellenállássá alakulhat, amelyet Cohen egészen egyszerűen státuszfrusztrációnak nevezett el. A státuszfrusztráció nyomása alatt élő fiatalok egy része ‒ nem törvényszerűen ‒ hasonló sorsú fiatalokkal közösségekbe tömörülve a domináns értékeket mélyen elutasító és azokat folyamatosan megszegő deviáns szubkultúra tagja lesz. A kisebbrendűséget és megvetettséget érző fiatalokból álló közösségek sajátos normarendszert alakítanak ki, amelyben az erőszak és más normaszegő cselekvés elfogadottá válik, sőt elvárásként fogalmazódik meg. A középosztály értékirányultságával való szembefordulás ideológiája a közösség összetartó erejét meghatározó dogmává alakul, és állandósul. A bűnelkövetői csoportban kialakuló szoros kötelék, illetve a deviáns szellemiséggel és célokkal való azonosulás Sutherland tanuláselméletének érvényesülését eredményezi, vagyis a bűnözés tanulását, majd a bűnözővé válást, végül a csoport elismerését és megbecsülését. A stabil negatív attitűdök megerősödése azonban nem olyan egyszerű, ugyanis a fiatalnak szembesülnie kell önmaga és családja korábbi pozitív törekvéseivel, ami a középosztályba való bekerülésre és az ezzel kapcsolatos szabálykövetésre irányult. Voltaképp ezen pozitív motivációk leküzdése az, ami a fiatal deviánssá alakulásában a legtöbb ellentmondást testesíti meg.