Szunomár Ágnes „Zöld nagy ugrás?” című cikkének konklúziója, hogy Kína iparpolitikájának célja „a globális értékláncokban a kínai szereplők meghatározó helyet foglaljanak el”. Az, hogy mindez zöld technológiára épül, eltörpül a kínai állam azon stratégiai törekvései mellett, hogy nemzetközileg versenyképes és gazdasági növekedést biztosító iparágakat honosítson meg. Az említett tanulmány a napelemek és az elektromosautó-ipar példáin keresztül vizsgálja, hogy állami vezetők milyen szakpolitikai eszközökkel támogatták ezen iparági szereplők exportját és belső piacai kialakítását. Szunomár meggyőzően érvel tézise mellett, és a következőkben pusztán árnyalni igyekszem az általa végzett elemzői munkát. Három téma mentén építettem fel gondolataimat: (1) Kína zöld iparpolitikáját egy erős és gazdasági ügyekben következetesen intervenciós állam teszi lehetővé; (2) az energiabiztonság nagymértékben befolyásolta az ország szakpolitikai döntéseit; (3) a légszennyezés fontos mozgatórugója volt a zöld iparpolitikának, míg a klímacselekvés csak másodgondolat. Utóbbi két szempont kiemelten fontos, ha Kína iparpolitikájának „zöld” mivoltát szeretnénk magyarázni. Szunomár a gazdasági növekedés fenntartására helyezi a hangsúlyt, ami valamelyest reduktív képet fest az ok-okozati összefüggésekről. Jelen tanulmány végén pedig egy rövid kitekintésen keresztül boncolgatom, hogy milyen kihívások és ellentmondások jellemzik a kínai modellt, illetve mit jelent ez az európai és a globális klímaagendára nézve.