A digitális képességek fejlesztésében az oktatás, ezen keresztül pedig a kormányzatok is központi szerepet játszanak (Reddy és munkatársai, 2022). Számos tanulmány foglalkozik a digitális megosztottsággal, azaz a digitális különbségek tágabb gazdasági és társadalmi hatásaival. Az egyenlőtlenségek első szintje az internet-hozzáféréshez kapcsolódik (van Dijk, 2017). A digitális egyenlőtlenség azonban még a digitális tartalmakhoz való hozzáféréssel rendelkezők esetében is előfordulhat, amikor nem tudnak hozzáférni bizonyos információkhoz. A digitális szakadéknak ez a második szintje a „hatékony és eredményes információkeresés képességének hiányával függ össze a világhálón” (Hargittai, 2002). Ez anyagi, immateriális és oktatási típusú egyenlőtlenségeket hozhat létre (Ghobadi és Ghobadi, 2015), és erősítheti, sőt súlyosbíthatja a társadalmi egyenlőtlenségeket (Robinson et al., 2015). A digitális szakadék harmadik fokát a közelmúltban az internethasználat kézzelfogható eredményeiben mutatkozó egyenlőtlenségként azonosították (Scheerder, van Deursen, van Dijk, 2017). Az egyenlőtlenségek közül a két utolsó tényező lényegében a digitális írástudás része. Így a digitális különbségek mérséklése a digitális írástudáson keresztül hozzájárulhat a digitalizáció elterjedéséhez és a gazdasági társadalmi különbségek mérsékléséhez is.

A digitális írástudási pillér felhasználói oldaláról egy kétkomponensű mutatót használunk, ami az internetet használó egyének százalékos arányát kombinálja az írni-olvasni tudók arányával. Bár nehezen hihető, de sajnos hosszú időtávú, a világ számos országára kiterjedő digitális írástudást mérő mutató nincsen, így ez csupán proxy. Intézményi oldalról az ENSZ által szolgáltatott humántőke-indexet, a kormányzati részvételt számszerűsítő e-kormányzati indexet és a felsőfokú beiskolázottságot használjuk.