A hazai felhasználás ösztönzése kapcsán hozott kormányzati döntés nem csupán a válság miatt visszaesett globális keresletre adott válasz volt, hanem összhangban állt a kínai gazdasági modellváltással is, ti. az exportvezérelt növekedésről a belföldi keresletre történő átállással (Szunomár, 2019). 2009 és 2011 között két nemzeti napenergia-támogatási programot indítottak: a Tetőtámogatási programot2 és az Arany nap programot,3 melyek a napelemtelepítéssel kapcsolatos beruházásokhoz nyújtottak előzetes támogatást. Emellett a kormányzat bevezette az első országos betáplálási tarifa (feed-in-tariff, FIT) rendszert is, azaz a fel nem használt energia közműszolgáltatónak való értékesítésének lehetőségét. Igaz, a rendszer ekkor még távolról sem volt tökéletes, nem vette figyelembe például a napenergia-források egyenlőtlen eloszlását, aminek eredményeképpen jelentős jövedelmezőségi különbségek alakultak ki a napsütésben gazdagabb nyugati és kevésbé gazdag keleti régiók között. Bár a belső kínai napelempiac továbbra is relatíve éretlen maradt, Kína összesített telepített napelem-kapacitása jelentősen megnőtt: a 2009-es 300 MW-ról 2011-re 33 000 MW-ra (SEMI, 2013).

Az erősödő állami támogatásnak ugyanakkor voltak árnyoldalai is. 2012-re már jelentős túltermelés jelentkezett a napelemgyártásban: a kínai napelemgyártási kapacitás (55 GW) elérte az éves globális fogyasztás 150%-át (EC, 2013). A túlkínálat árcsökkentést generált, melynek eredményeként külföldi – uniós és amerikai – gyártók mentek csődbe. E fejleményekre reagálva az EU és az USA dömping- és szubvencióellenes vizsgálatokat indított, majd azok eredményeként vámokat vetett ki a kínai napelemekre (EC, 2013). 2012-ben az USA-ba és Európába irányuló kínai napenergia-export 35 százalékkal csökkent az előző évhez képest (Zhang et al., 2013). E folyamatok ellensúlyozására – a bajba jutott ágazati szereplők támogatása mellett – a kínai kormány az ágazat és a támogatási formák átalakítására és újfent a belföldi hasznosításra koncentrált. Először is, a korábban preferált nagyüzemi erőművek mellett a kis méretű, elosztott napelemprojektek (DPV-k) terjedése is kormányzati cél lett (NEA, 2012a). Ennek megvalósítását, a kis méretű (kisüzemi, háztartási) DPV-termelők hálózathoz való csatlakoztatását számos intézkedés, illetve technikai és adminisztratív eszköz támogatta. Másodszor, okulva a rendszer korábbi hibáiból, a kormányzat a FIT-rendszert is kiigazította, azaz kategorizálta a rendelkezésre álló napenergia-források szerint (NDRC, 2013). Ennek eredményeként a jobb erőforrásokkal rendelkező északi és nyugati régiók alacsonyabb díjtámogatásban részesültek. A napenergia-használat terjedésével párhuzamosan a tarifaszintet évente lefelé módosították, így 2011 és 2019 között 60 százalékkal csökkent (Shen et al., 2021).

Összességében kijelenthető, hogy a napelemgyártás támogatásában az elmúlt másfél évtizedben már hangsúlyosabban megjelentek a környezetvédelmi szempontok, de távolról sem állítható, hogy az állami szubvenciók mindegyikét e szempont figyelembevételével alkalmazták volna. Ahogy a napelemek egyre olcsóbbak lettek, a napenergia-termelés pedig hatalmas ütemben bővült, úgy került Kína is egyre közelebb az ún. hálózatparitáshoz, azaz ahhoz az állapothoz, amikor a napelemek által termelt energia ára alacsonyabb vagy egyenlő a villamosenergia-hálózatból származó áram árával. 2019 óta a kínai energiaszabályozók több szakpolitikai intézkedést hoztak a hálózatparitású napenergia-projektek támogatására (NEA, 2019a, 2019b): az ilyen típusú projektek előnyt élveznek a közműszolgáltatóknál (pl. garancia a hálózatparitásos projektekből származó teljes villamosenergia megvásárlására), illetve a helyi önkormányzatoknál is (pl. mentesség a tartományi megújulóenergia-fejlesztési kvóta alól). A támogatási finanszírozás is jelentősen átalakult a napelemfejlesztés első éveihez (gyártók közvetlen finanszírozása, majd árveréses gyakorlat) képest: az állami tulajdonú közműszolgáltatók ún. megújulóenergia-pótdíjat szednek be az energia végfelhasználóitól, amelyet aztán a projektfejlesztők között osztanak szét, ezzel fedezve a napenergia-termelés és a hagyományos széntüzelésű energiatermelés közötti díjkülönbséget, illetve a hálózati csatlakozás többletköltségeit (Shen et al., 2021). Ezt a támogatási mechanizmust egészítik ki például a helyi önkormányzatok által kínált kedvező adó- és földhasználati politikák. Ezt a99 mechanizmust a kormányzat időről időre kiigazítja, csökkenti, de teljes kivezetésére még nem került sor.