A startupok természetesen nem a szó hagyományos – nemzetközi üzleti gazdaságtan – értelmében helyezik át a tevékenységüket más országokba (relocation), többségükben az Egyesült Királyságba vagy az Egyesült Államokba. A jogi szakszó, amely leírja, mi történik, a „startup flip”. A hazai startup létrehoz egy angol/amerikai céget, átruházza a szellemi tulajdonjogokat, részvénycserét hajt végre, és az eredeti magyar cég az újonnan létrehozott angol/amerikai társaság 100 százalékos leányvállalatává válik. Innentől kezdve a globális ambíciókkal rendelkező hazai startup már kaliforniai, delaware-i vagy londoni technológiai vállalatként tárgyalhat a potenciális kockázatitőkebe-fektetőkkel, később pedig a cégét felvásárolni kívánó befektetőkkel. Innentől kezdve a célország jogi konstrukciói vonatkoznak rá, vagyis igénybe veheti a startupok korai finanszírozását megkönnyítő innovatív technikákat és alkalmazhatja a munkavállalók ösztönzését már a startupéletciklus korai szakaszában is elősegítő munkavállalói részvénytulajdonosi programot. Helyi startupként támaszkodhat a származási ország ökoszisztémájánál nagyságrendekkel sűrűbb és fejlettebb támogató intézményrendszerre, amely alatt korántsem csupán a kockázatitőke-befektetőket értem, hanem a startup- és iparági rendezvények sokaságát, a startupmentorálással foglalkozó és egyéb vállalkozássegítő szakosodott szolgáltatókat is. Ne feledkezzünk meg a nagy számú innovatív startup jelenlétéből fakadó demonstrációs hatásokról sem.

Amit a megkérdezett és főként a magyarországi startupok szintén fontosnak értékeltek, hogy a székhely külföldre helyezésével a cégük mentesült a hazai gazdaságpolitika kiszámíthatatlan fordulatainak kockázataitól. Ilyen volt például a 2020-ban a veszélyhelyzetre való hivatkozással meghozott átmeneti, de 2024-ben még érvényben lévő rendelkezés, amely szerint ha egy befektető 350 millió forint (~1 millió dollár) feletti befektetéssel tulajdont kívánna szerezni egy stratégiai ágazatban működő magyarországi cégben, ehhez az Innovációs és Technológiai Minisztérium engedélye szükséges.1 Ez a rendelet nem csupán a cégek értékesítését nehezítette meg, hanem a kockázatitőke-befektetést is (egymillió dollár nem számít túlságosan magas összegnek), hiszen a kockázatitőke-befektetők kisebbségi részesedést szereznek a céltársaságokban.

Összességében a hazai startupok külföldi céggé történő „átalakulása” taszító és vonzó erők (push és pull) együttes hatásaként vált igen elterjedtté. Bár a jelenség természetesen nem csupán Magyarországon észlelhető,2 a Startup Hungary (2024) felmérései szerint Magyarországon a KKEU-átlagnál gyakrabban fordul elő.

A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy az azonos irányba mutató (vagyis a startupokat Magyarországról elterelő) push és pull vektorok mellett a startupok származási országainak gazdasága „megtartó erőt” (retention factors) is kifejt, hiszen a képzett munkaerő bérszintje és az üzletvitel költségei a KKEU-ban jóval alacsonyabbak, mint akár az Egyesült Királyságban, akár az USA-ban. Ennek következtében a startupok „csupán” a székhelyüket helyezik külföldre, a fejlesztés, mint központi funkció, és a támogató üzleti funkciók, sőt gyakran az irányítási funkció is Magyarországon marad. Afféle virtuális relokációról beszélhetünk csupán, ami lehetővé teszi, hogy a startupok mind a származási országaikhoz, mind az új székhelyükhöz kapcsolódó előnyöket kihasználhassák.

Egy nemrég végzett kutatás keretében (Szalavetz és Skala, 2024), magyar, lengyel és román startupok példáján, a székhelyüket külföldre helyező KKEU-startupok földrajzi lábnyomának fejlődését vizsgáltuk (más kérdések mellett). Megállapítottuk, hogy a „flipping”, vagyis a székhely virtuális áthelyezése önmagában természetesen nem gyorsítja fel a növekedést: ehhez komplementer beruházások és főként képességek kellenek. Be kell ágyazódni a helyi üzleti környezetbe, kiépíteni a helyi kapcsolati hálózatot és pontosan megismerni a megszerezni kívánt ügyfelek igényeit, hiszen az, hogy egy perifériáról származó startup bekerült egy olyan országba, ahol az innovatív technológiai megoldásoknak jelentős piaca van (Arora és szerzőtársai, 2001), a növekedésnek csupán a lehetőségét teremti meg.

Ez is magyarázza, amit az interjúkra és LinkedIn-adatokra támaszkodva tártunk fel, hogy a külföldi székhely csak egy ideig marad virtuális. Ha a külföldivé vált startupnak sikerül valóra váltania a „kitelepüléstől” remélt eredményeket, megszerzi az expanzióhoz szükséges kockázati tőkét és megkezdi a növekedést, a virtuális székhely előbb-utóbb elveszti virtuális jellegét. A foglalkoztatottak száma a célországban is nőni kezd. A mennyiségi változások (a földrajzi lábnyom növekedése) mellett felfedeztünk egy közös minőségi jellemzőt is, nevezetesen, hogy a célországokban felvett foglalkoztatottak döntő többsége marketing-, ügyfélkapcsolat-menedzsment és értékesítési területen tevékenykedett. A származási országban maradtak a fejlesztési és a támogató funkciók, a célországban pedig a marketing és értékesítés mellett idővel néhány top menedzsmentfunkcióra is helyi szakembereket vettek fel. Mindez visszautal Szerb tanulmányának arra a megállapítására, hogy a vállalkozói képességek, ezen belül a piacszerzési és menedzsmentképességek terén a KKEU-országok többségében még volna fejlődnivaló.

Összességében a KKEU-startupok fejlett országok startupközpontjaiba költözése jól mutatja: azzal, hogy a digitális technológiák csökkentették a térbeli tranzakciós költségeket, felerősödnek az agglomerációs (centripetális) hatások (Autio és szerzőtársai, 2021). A másik oldalról az a tény, hogy a költözés részben virtuális volt, a fejlesztés a származási országokban maradt és ott bővült tovább, centrifugális hatásokra utal: a kutatás-fejlesztés és az innovációs tevékenység decentralizációjára, természetesen kizárólag a szereplők földrajzi diverzitása tekintetében.

Amikor a kutatók azt vizsgálják majd, hogy milyen hatást gyakorol a startupok külföldre települése a hazai gazdaságra, mindenekelőtt azt a kérdést kellene tisztázniuk, hogy vajon a legjobbak mennek el, vagy a külföldre település következtében válhattak az adott startupok a legjobbakká.

A fejlett országok startupjaival foglalkozó tanulmányok leginkább azt vizsgálták eddig, hogy miként befolyásolja a relokáció a startupok teljesítményét (például Conti és Guzman, 2023; De Prijcker és szerzőtársai, 2019). A tanulmányok általában pozitív hatásokat állapítottak meg. A külföldre települt cégek nagyobb hányada jut kockázati tőkéhez, és ezek a cégek átlagosan több kockázatitőke-befektetést kapnak. Nem meglepő tehát az a megállapítás, hogy a külföldre települt cégek értéke az otthon maradó társaikénál gyorsabban nőtt (Weik, 2023). Ezek a cégek több szabadalmat nyújtottak be, mint a helyben maradt társaik, és nagyobb hányadukat vásárolták fel (Conti és Guzman, 2023).

Ami azonban az ok–okozati hatást illeti, a vélemények megoszlanak. Weik (2023) szerint a már korábban is az átlagosnál jobban teljesítő startupok választják a költözést, mégpedig a legfejlettebb startup-ökoszisztémák valamelyikébe. Ez azonban ellentmond Penrose (1959) immár klasszikus megállapításának, mely szerint a menedzsment-erőforrások (képességek) értékét az a(z üzleti) kontextus is befolyásolja, amelyben ezekkel a képességeikkel az adott menedzserek élni próbálnak a stratégiájuk megvalósítása érdekében. Ellentmond azoknak az vizsgálatoknak is, amelyek a technológiai óriásvállalatok növekvő földrajzi koncentrációját dokumentálják (https://www.platformeconomy.io/blog/platform-economy-2023-u-s-leads-europe-lags), és bemutatják, hogy ezek az óriásvállalatok a saját felvásárlásaikkal tovább erősítik a technológiai szférában amúgy is erőteljes agglomerációs hatásokat (Ioramashvili és szerzőtársai, 2024). Következésképpen lehet, hogy a legjobbak vagy az átlagosnál jobbak mennek el, de a célország fejlett digitális vállalkozói ökoszisztémája mindenképpen hozzásegíti a vállalkozókat ahhoz, hogy innovatív megoldásukból gyorsan növekvő, nemzetközi mércével is számottevő értékű üzleti vállalkozás válhasson. Egy interjúalanyom ezt a következőképpen fogalmazta meg: „Ez olyan, mintha azt mondanánk a tehetséges vidéki színésznőnek: Nem értem miért akarsz Hollywoodba költözni. Most avattuk fel Csajágröcsögén az új művelődési házat! Ott is kibontakoztathatnád a tehetségedet!”

Akármelyik választ fogadjuk is el a fenti kérdésre, a startupok relokációjával kapcsolatos eredmények mindenképpen alátámasztják Autio és Ranniko (2016) szellemes megállapítását, miszerint ahelyett, hogy a gazdaságpolitikai javaslatokat megfogalmazó kutatók többsége továbbra is arról vitatkozna, hogy elfogadható-e (a közjót szolgálja-e), hogy a beavatkozások révén a gazdaságpolitika választja ki a győzteseket (picking winners), azzal kellene végre foglalkozni, hogy miként lehet megtartani a győzteseket (retaining winners).

Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy elsietett és félrevezető lenne abból kiindulni, hogy a startupok külföldre költözése káros hatást gyakorol a magyar gazdaságra. A hatások felméréséhez longitudinális vizsgálatokra lenne szükség, vagyis fel kellene mérni, hogyan alakul az itthon maradó „leányvállalatok” hozzáadott értéke és a foglalkoztatottaik száma (nem feledkezve meg az ezzel kapcsolatos adóbevételekről sem). Az „ugyanígy fejlődött volna, ha nem helyezi külföldre a székhelyét?” kérdés tudományos vizsgálatra ugyan nem alkalmas, mindazonáltal a magyar gazdaságra gyakorolt hatások vizsgálatakor figyelembe kell vennünk néhány szoft paramétert is. Ilyen például a külföldön sikerre vitt és a tulajdonosok és befektetők számára megfelelő hozamot biztosító felvásárlások demonstrációs hatása és idetartozik az a jelenség is, hogy startupjának sikeres felvásárlását követően egyre több alapító jelenik meg angyal- vagy kockázatitőke-befektetőként a magyar piacon, illetve a KKEU-régióban (Gittins és szerzőtársai, 2015; Szalavetz, 2020).