De Groot és van Laer (2006) összegyűjtöttek az EU területén és hivatalos nyelvein 1976 és 2004 között megjelent 171 jogi szótárt, amelyek közül 159 szótárt vontak be vizsgálati korpuszukba, vizsgáltak meg közelebbről alapvető szerkesztési módjuk alapján, és ebből következtettek minőségükre. Felmérésük eredményeképpen többek közt azt hiányolták, hogy számos szótárban csak a jogi terminusok egyszerű szólistáját tették közzé (terminus és ekvivalens), és nem vették figyelembe a jogi fogalmak rendszerbe ágyazottságát, országspecifikusságát, kontextusfüggőségét, az ekvivalencia gyakori részlegességét vagy hiányát, és nem is közöltek erre vonatkozóan semmilyen információt. A teljes ekvivalencia hiányában a terminusjavaslat (proposed term) státuszról és alkotásának módszereiről sem szolgáltattak információt, nem jelöltek meg forrásokat, amelyek alapján az adatokat kidolgozták. A nyomtatott szótárak pedig nem követték a társadalmi változásokat, nem célzottan frissíthetők, és újabb kiadások hiányában nem voltak naprakészek. Tanulmányukban a vizsgálat alapján tizenegy szótárról számoltak be, amelyek megfeleltek az általuk állított minőségi kritériumoknak, és így véleményük szerint valóban elősegítik a jogi szakfordítás végzését a tagállamok nyelvein. Ezek a segédeszközök besorolják a jogi terminusokat jogrendszer, forrás (jogszabály vagy szakirodalom) és jogterület szerint, továbbá élnek a jog-összehasonlítás módszereivel.

A fentiekből kitűnik, hogy a jogi terminusok és fogalmak sajátosságai (l. országspecifikusság, kontextusfüggőség, naprakészség; osztályozási nehézségek, magyarázatok szükségessége a terminusok használatáról) meghatározzák a szerkesztési módszereket a lexikográfia területén ugyanúgy, mint a terminológiai munkában. Az elektronikus változat ugyanúgy felülírja a nyomtatott változatok szerkesztési módját, felülmúlja kapacitását, és elősegíti az adatok naprakészségét. Eltérésként mutatkozik meg, hogy a lexikográfia módszereinek megfelelően egy szócikken belül történik meg a jelentések felsorolása, míg a terminológiában a különböző értelmezések külön fogalomnak számítanak, és így külön bejegyzésbe kerülnek. Ugyan létezik korábbi, hibrid, felsorolás jellegű változat (l. Termium Plus2), de a mai terminológiai adatbázisokra ez nem jellemző. Érdekesség, hogy a szótár szerkesztői nem vállalkoztak arra, hogy saját maguk is írjanak definíciót, a terminológia területén a szakértők részéről ez elfogadott módszer.