Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből


4 V. ö.: Olschki, Leonardo: Bildung und Wissenschaft im Zeitalter der Renaissance in Italien. In: Geschichte der neusprachlichen wissenschaftlichen Literatur. Bd. 2. (Leipzig – Firenze – Genf, 1922) p. 202 f. Az újabb irodalomban is gyakrabban fordul elő a ’iatrophilologia’ és ’iatrophilologus’ (i. e. medicus philologus) kifejezés. Jóllehet többen korabelinek tartják, a szóképzés tudomásom szerint először a 17. században bukkan fel G. Naudè művében 1636-ban: Pentas questionum iatro philologicarum. (p. 1.) Csak az 1647. évi kiadást állt módomban megtekinteni. Naudè (1600–1653) Richelieu, majd Mazarin könyvtárosa a párizsi orvosi fakultás examinatora volt, maga is tankönyvíró: Questio IV. iatrophilologica: aut liceat medico fallere aegrotum. (Roma, 1636); Sylvius és Rosarius műveit is kiadta. V. ö. Morin, Georges: Un medicine bibliothécaire Gabriel Naudè (Paris), méd. 19. (1929) pp. 136–137. Ld. még: Georg Franck de Franckenau heidelbergi orvostanár munkáját: De medicis philologis etc. (Wittenberg, 1691), melyben a 17. század végén is a humanista tradíciónak megfelelő definíciót ad: „omnia illa complectitur, quae … scire optat aut cupit … Philologia … verae eruditionis sal est, qua nisi condiatur, exit in putredinem” fol. A3. A 17. században a filológiai medicina még virágzik. A ’studiosus medicinae’ számára, előképzettsége folytán a filológiai kommentár is érthető volt. Naudè Hippokrates- és Sylvius-kommentárjai a párizsi orvosi fakultás rendszeresített tankönyvei voltak.


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave