Kommentáron értendő a középkori (reneszánszkori) szöveg egészének magyarázata, míg a glossza egyes kifejezések interpretamentuma, a scholia egy szöveghely részletes értelmezése. A kommentár külső formáját illetően megjelenhet az alapszöveggel csak utalásokkal, lemmacitatumokkal összefüggő… önálló szövegként vagy az alapszöveg mellé írottan. Belső formájának tekintetében különbséget kell tenni a nehéz szöveghelyeket folyamatosan magyarázó ún. skoliakommentár, ill. expozíciós kommentár és a teljes szöveget ill. a forrásszöveget mintegy szabadon tárgyaló, esetleg azzal vitázó, kommentáló írás…

A kommentár eredete az ókorba nyúlik vissza. Az orvosi kommentárirodalom szerves része a középkori egyetemi tankönyvirodalomnak. Valójában gyakran ez maga a tankönyv. Klasszikus példája – többek között – Pietro Torrigiano de Torrigiani (Petrus Trusianus, 1270–1350.) bolognai majd párizsi orvosprofesszor Galenos ’Ars parvaja’-hoz írott kommentárja: ’Plus quam commentum’, mely a korai orvosi inkunabulomok között jelent meg (Trusiani Monachi Carthisiensis comentum in librum Galeni qui microtegni intitulatur – Bologna 1489.) A scholion szó először Ciceronál (Att. 16, 7, 3) olvasható, mint magyarázatra szoruló szövegrész kiegészítése. A Kr. u. 2. században már gyakran használatos ilyen értelmű kifejezés, melynek a kommentárral való határa elmosódott. A magyarázatra szoruló szövegrészből, ún. lemma-ból és a tulajdonképpeni magyarázatból áll az eredeti scholion, amit a középkorban inkább a szöveghelyre, interpretamentumra utaló filológiai kommentár vált fel. Ettől elkülönül az egész szöveg tartalmára vonatkozó, gyakran már önálló műként megjelenő tartalmi kommentár.