Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből


2 Inst. I. 31. 2. Cassiodorust megelőzően a medicina helye az oktatásban, illetve a tudományok hierarchiájában távolról sem volt egyértelmű. M. Terentius Varro 115 körül írott nagy enciklopedikus művében (’Disciplinarum libri IX’) még felsorolja a quadriviumot követően az architectura mellett a medicinát, a ’Logistoricon libri LXXV’-ben az egészség-betegség ügyét a filozófia kérdései között tárgyalja. Tertullianus (Kr. u. 155–225) pedig a ’De anima’- ban az első összefoglaló keresztény pszichológiai műben a medicinát soror philosophiaenak nevezi. Martianus Capella azonban 425 körül írott, a tanmenetet hosszú időn át befolyásoló allegorikus tankönyvében (’De nuptiis Philologiae et Mercurii’), mely a szabad művészeteket mintegy kanonizálta, meg sem említi az orvostant. (A menipposzi szatíra mintájára írt, művészi prosimetriában váltakozó versekben és prózákban alkotott mű kedvelt olvasmány még a XVI. században is. 1499–1599 között 9 kiadást ért meg. V. ö. E. R. Curtius: Europäische Literatur und lateinisches Mittelalter. Bern, 1967. pp. 47–49. Cassiodorus ’Vivarium’-a és Isidor de Sevilla (560–635) ’Etymologiá’-ja óta azonban a medicina már nem hiányzik a stúdiumból. Jóllehet Isidor a medicinát ars magistralissá emeli, a tudományok sorrendjében elfoglalt helye még később sem mindig egyértelmű. Így pl. Hugo de St. Victor a főként kézműves foglalkozások kapcsán tárgyalja. Az artes mechanicae között, az armatura, a navigatio és a theatrica mellett kap helyet. Az artes disciplinái egymással szorosan függenek össze, egymástól nem izolálhatók. Ez a tartalmi összefüggés akkor is megmarad, amikor a magasabb fakultások kialakulásával a forma elkülönül. Az orbis doctrinarum egésze, a tudomány és az oktatás egységének ideálja, különösen a filozófia és a teológia, a filozófia és a medicina vonatkozásában megmarad a XVIII. századig, a ’szakmai’ képzési céltól függetlenül. A lényeg a perfectio artis és a bonitas morum. Ez jelenti az elvi különbséget az artes liberales és a nem intellektuális artes illiberales között.


Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave