Schultheisz Emil

Az európai orvosi oktatás történetéből

2 Az újplatonizmus fogalma alá tartoznak mindazok a szellemi áramlatok, melyek az antik új-platonista iskolákból származnak. Elemei a középkori latin kultúrában tovább élnek, főként az ágostoni tradícióban, a reneszánszban újjáélednek. A nyugati kultúra újból és új formákban találkozik a medicinát is nem kevésbé befolyásoló áramlataival. Anélkül, hogy az újplatonizmus elvi kérdéseinek az Aristoteles dominancia idején való feléledésének taglalásába bocsátkoznék, meg kell jegyeznem, hogy a tudomány és vele a medicina számára, illetve abban betöltött szerepére több fény vetül, ha tudjuk, hogy az újplatonikusok (Plotinos, Porphyrios, Proclos, Philoponos) az aristotelesi és poszt-aristotelesi logika kiváló ismerői és művelői voltak. Aristoteles logikai írásaihoz írott kommentárjaikban az újplatonikusok aristotelesi értelemben relativizálták a tudományt, amennyiben korlátait felismerve, nem voltak hajlandók a gondolkodás legfőbb céljának tekinteni egy erre irányuló dedukció-szisztémát. A hagyományos tudományfogalom és az újplatonizmus hozta változások problematikáját részletesen tárgyalja Tsouyopoulos N.: Die Entdeckung der Struktur komparativer Begriffe in der Antike = Arch. f. Begriffsgeschichte 14 (1970) pp. 152–171, valamint Der Einfluss des Neoplatonismus etc., = Sudhoffs Arch. 60 (1976) pp. 33–44. c. írásaiban. Példaként Jean Fernel ’De abditis rerum causis’ c. munkájának fogalmi struktúráját elemzi, bemutatva az újplatonizmus befolyását Fernel műveire (pp. 37–38). Ehhez hozzá kell fűznöm, hogy Fernel egyike azoknak a neoterikus auctoroknak, akik éppen Aristotelesre hivatkoznak legtöbbet, miközben egyik-másik hipotézise klasszikusan újplatonista hatás alatt született. Az újplatonista gondolatok és metódusok bejuthattak az egyetemre anélkül, hogy az újplatonisták munkái önállóan kerültek volna előadásra. Fernel példája is kétségtelenné teszi, hogy az újplatonizmus a tudományos hipotézis lehetővé tételével szétfeszítette az empirizmus határait. Hipotetikus entitások nélkül a medicina nem fejlődhetett volna. Fernel eme eljárására vonatkozóan ld. még Schultheisz E.: Comm. Hist. Artis Med. 149–157 (1995–1996) pp. 36–37, 53.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Semmelweis Kiadó

Online megjelenés éve: 2026

ISBN: 978 963 331 702 0

Orvostudomány Semmelweis Kiadó könyvei

Egy szaktudomány hőskora – A magyar medicina történeti emlékei és forrásai (Kapronczay Katalin) – Az orvostudomány története a görögöktől a reneszánszig (Magyar László András) – A hazai egészségügyi igazgatás története – A közegészségtan területánek története – A hazai kórházügy, az orvosképzés, az ápolónőképzés.... – A gyógyszertári kultúra és még sorolhatnánk a fejezeteket.

„Az orvostörténelem az orvostudomány dinamikusan fejlődő ága. Az átfogó művelődéstörténet része. Művelése tudományos igényű alkotó folyamat. Az orvosi hivatás gyakorlásához szükséges tudás megalapozásának fontos építőköve. Ortega írja: „A medicina történetének ismerete az orvosi műveltség alapja; nélküle a gyógyító nem orvos, csak »szakbarbár«"

Véleményével egyetértve azt is meg kell állapítanunk, hogy letűnőfélben vannak a polihisztorok, a sokoldalú, az egyetemes tudás összefüggéseit ismerő, kiemelkedő személyiségek. Schultheisz Emil professzort munkásságának összegzése alapján méltán sorolhatjuk közéjük. Könyvével egy orvostudós munkáját veheti kezébe az olvasó. Elemezhetjük annak orvostörténeti, mint filozófiai tartalmát. A szerző általános érvényű üzenetet közvetít. Azzal tünteti ki olvasóját, hogy megajándékozza a szellemi tudásgyarapodás érzésével. Az orvostörténeti kutatásainak vezérfonalát, az adja, hogy az oktatás történetét a történelem változásainak tükrében idézi elénk.” (prof. dr. Sótonyi Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/schultheisz-europai-orvosi-oktatas//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero