Záray Gyula (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei


Besugárzás és mérés

Az aktiválásokat a kutatóreaktor indulása után legalább 12 órával később kezdtük el, amikor a neutrontér paraméterei már stacionáriusnak tekinthetőek a méréseink szerint. A rövidebb idejű besugárzást (A1) csőpostával végeztük ta = 4 vagy 5 perc aktiválási idővel az anyagmennyiségtől függően. Nem mindegyik mintával sugároztunk be monitorokat, csak az aktiválási sorozat (ami általában 6–8 órát fogott át) elején, közepén és végén. A hosszabb idejű besugárzás (A2) a kutatóreaktor alkalmasan kiválasztott (termikus) besugárzó csatornájában történt 14 vagy 18 óráig. Az időparamétereket csoportos optimalizációs számítások és tapasztalati megfontolások szerint választottuk meg [118]; és tekintettel voltunk a besugárzás helyén fennálló hőmérsékleti és sugárzási viszonyokra is. Minden egyes mintaköteg tartalmazta a monitorokat is. A neutrontér lehetséges inhomogenitásának (pontosabban a mintáktól függetlenül létező gradiens) kedvezőtlen hatását csökkenthetjük, ha a mintatokot turbinaszerű lapátokkal látjuk el, amelyek a hűtőközeg (víz) besugárzó csatornában is meglévő áramlását kihasználva forgatja a tokot a besugárzás alatt.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 850 7

Az elemek minőségi és mennyiségi meghatározására kifejlesztett műszeres analitikai módszerek nélkülözhetetlen eszközei a természettudományi kutatásoknak és a minőségellenőrzésnek az ipar és a mezőgazdaság különböző területein. Segítségükkel nyerhetünk információt különböző anyagrendszerek (pl. talajok, felszíni vizek, légköri aeroszolok, meteoritok, fémötvözetek és nagytisztaságú fémek, kerámiák, élelmiszerek, biofilmek, vér- és vizeletminták stb.) elemösszetételéről. A nagyteljesítményű műszeres analitikai technikák több esetben fg/g - pg/g kimutatási határokkal és 5-8 koncentráció nagyságrendet átfogó munkatartományokkal jellemezhetők, azaz lehetővé teszik a fő-, mellék- és nyomalkotók egyidejű meghatározását akár 70 elem vonatkozásában is. Az ismertetett módszerek közül a felhasználó analitikusnak kell eldöntenie, hogy az adott anyagrendszer vizsgálatához roncsolásos vagy roncsolásmentes módszert, és ehhez mely mintaelőkészítési technikát alkalmaz. Ezen döntések meghozatalához nyújt a könyv megfelelő hátteret, ismertetve a különböző módszerek elméleti alapjait és gyakorlati példákkal segítve a legmegfelelőbb módszer kiválasztását.

A könyv egyaránt ajánlható egyetemi hallgatóknak, doktoranduszoknak és az analitikai laboratóriumokban dolgozó szakembereknek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-az-elemanalitika-korszeru-modszerei//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave