Rajeczky Benjamin (szerk.)

Magyarország zenetörténete I.

Középkor

1222 Az egyes darabokat eléggé különböző csoportosításban találjuk az egyes kéziratokban. Az Esztergomi Missale Notatum például a Kyriékkel kezdi, nagyrészt a trópusok incipitjét adva a szövegben: Kyrie cunctipotens ge(nitor) leyson, majd a Gloria intonációját teszi hozzá hangjegyekkel. Ezt a szakaszt követik a Gloriák, most már teljes szöveggel és dallammal. A folytatás a Sanctusok felsorolása, majd az Agnus Dei-k és 4 Ite missa est fejezi be a sort. Futaki Graduáléja más rendet követ: az Alleluják után előre sorolja a Sanctus-Benedictus-Agnusokat az ünnepi alkalmakra, ill. eredetre utaló feliratokkal: „In adventu domini dominicalis”; „de beata virgine in fassango”(!); „de virginibus”; „Kys rosomberg”(!); „Jacet granum” (Becket Tamás responzóriumának nyitó szövege). – Ezt követik a Kyrie–Gloria-párok, ugyanolyan feliratokkal, köztük: „Laetabundus” (a sequentia kezdőmotívumával); „Kyrie kapolna”, stb. A legtöbb forrás általában Kyrie-Gloria és Sanctus-Agnus párokat hoz: Bakócz-, Ulászló-, Kassai Graduále. Az átlagmisszálék a kódex elejére teszik a Gloria-intonációkat, és az Ite missa est-eket, ritkábban a Credót is: a többit nem jelölik. A 14. század folyamán divatba jött, erősen dúr jellegű „Kyrie Angelicum” neve több forrásunkban „Kyrie Kapolna”; külföldi kapcsolatai útján valószínűleg az udvari kápolna honosította meg és adta tovább a székesegyházak kórusainak. (Radó 1947, 99. templomi kápolnára gondol.) Helyi név a „Kyrie Rosomberg” is; a „Gálbíró” felirat családnév szerinti elnevezés, amilyen még az Esztergomi Ordinárius „Kyrie Baksa” címzése (vö. Pálos Misszále 1514: fol. 121v. és Göttweigi Pálos Misszále (Cod. 234.): fol. 99v.). Ilyenek használata meghatározott dallam jelzésére a népzenei gyakorlatban máig ismeretes („Gábor Ignácé”, „Kézsó nótája”, mint régebben „Apor Lázár tánca” vagy „Lupuj vajdáné éneke”).

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2017

ISBN: 978 963 454 040 3

Zenetudomány

Az őstörténeti bevezetőt követően középkori zenekultúránk szorosan vett zenei forrásait – a szerény kezdemények után – a sorozat első kötete hatalmas gregorián és kisebb, de újdonságában jelentős többszólamú emlékek feldolgozásával tárja fel. Bemutatja név szerint ismeretlen, de műveik alapján szakavatott hazai mestereink figyelemre méltó kompozícióit, valamint káptalani iskoláinknak nyugati mérce szerint is magas színvonalú zeneoktatását; ennek szemmel látható párhuzamaként egy sajátos magyar gregorián hangjegyírás többszázados történetével is megismerteti az olvasót.

A királyi udvar és a városok zenei adatai az európai középkor társadalmi életének zenei megnyilvánulásaiban találják meg értelmező párhuzamaikat (ideszámítva az egész kontinensen otthonos vándorzenészek működését); ezekhez természetes módon simult a külföldön tevékeny magyar muzsikusok szereplése is.

Kodály Zoltán elgondolásához híven a népzene hátteréből válik ki plasztikusan Magyarország zenetörténetének minden adatolható eseménye. A kötet első ízben kísérli meg ennek a háttérnek konkrét, a középkorba utalható dallamokkal való bemutatását.

A zenei illusztrációk természetesen elsősorban hangjegyes dallampéldák és hangjegyírás-történeti dokumentumok. A művészettörténet ismert példái közül a hangszertípusok ábrázolásai segítenek hozzá a középkori zene elképzeléséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/rajeczky-magyarorszag-zenetortenete-i//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero