Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

1 Spinoza élettörténetének földolgozásához ma már sok olyan tanulmány használható, mely nem elégszik meg legendák újramondásával, hanem levéltári forráskutatás alapján igazítja ki a századforduló tájára kialakult „klasszikus” Spinoza-képet (Freudenthal, K. Fischer). Ez a fajta Spinoza-kutatás is a századfordulóra megy vissza, O. Meinsma művére: Spinoza und sein Kreis. Berlin, 1909 (eredetileg hollandul). További források: A. M. Vaz Dias és W. G. van der Tak: Spinoza, mercator and autodidacticus. 's Gravenhage, 1928; Y. Kaplan: „On the relation of Spinoza's contemporaries in the Portuguese Jewish community of Amsterdam to Spanish culture and the Marrano experience”. in: C. de Deugd (szerk.): Spinoza's Political and Theological Thought. Amsterdam, Oxford, New York, North-Holland Publishing Company, 1984, 82–94. o.; R. H. Popkin: „Spinoza and the Conversion of the Jews”. uo. 171–83. o., ill. „Spinoza's earliest philosophical years, 1655–61”. Studia Spinozana 4 (1988) 37–56. o.; Y. Yovel: Spinoza and Other Heretics. 2. köt. Princeton, Princeton University Press, 1989. Az életrajz tekintetében jól használható T. de Vries Spinoza-könyve (magyarul: Spinoza. Budapest, Európa, 1987), melynek műinterpretációit némi fenntartással kell kezelni. A korabeli Hollandiát mutatja be P. Zumthor könyve: Hollandia hétköznapjai Rembrandt korában. Budapest, Gondolat, 1985.