Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

10 E. Curley-nek minden bizonnyal igaza van, amikor Spinoza Descartes-hoz való ambivalens viszonyáról beszél. Úgy véli, Spinoza nemcsak hogy sohasem volt „ortodox karteziánus”, de legalapvetőbb saját belátásaihoz is a Descartes-tal való találkozást megelőzően jutott el. Akkor is igaza van azonban, amikor azt hangsúlyozza, hogy Spinoza igen sokat foglalkozott a karteziánus rendszerrel, rokonszenvezett vele mint a filozófia ígéretes forradalmával, még ha úgy gondolta is, hogy Descartes fontos pontokon rossz irányba indult. S ha e történeti érvelés nem volna elég meggyőző, „hermeneutikai” érvével szemben már biztosan nem hozható föl egyetlen ellenérv sem. A kartezianizmus a Descartes föllépése utáni időkben gondolkodásunk magától értetődő keretévé vált, s ezért kézenfekvő, hogy belőle kiindulva próbáljuk megérteni azt, ami első látásra megütközést keltően idegen. Vö. E. M. Curley: Behind the Geometrical Method. Princeton, Princeton University Press, 1988, 3. o. skk.