Boros Gábor

Spinoza és a filozófiai etika problémája

304 Elsősorban Machiavellire és Hobbesra, illetve a de la Court fivérekre kell gondolnunk, hiszen ők azok, akikre Spinoza – részint saját megnyilatkozásaiból, részint a filozófiatörténészek vizsgálódásai alapján kikövetkeztethető módon – a leginkább támaszkodik. W. Klever kutatásai persze F. van den Enden esetleges hatására is ráirányították a figyelmet. Vö. A. Matheron: „Spinoza et la décomposition de la politique thomiste: machiavélisme et utopie”. Archivio di filosofia (1978), 29–59. o.; D. J. Den Uyl – S. D. Warner: „Liberalism and Hobbes and Spinoza”. Studia Spinozana 3 (1987), 261–318. o.; W. Röd: „Van den Hoves 'Politische Waage' und die Modifikation der Hobbesschen Staatsphilosophie bei Spinoza”. Journal of the History of Philosophy 8 (1970), 29–48. o.; W. Klever: „Proto-Spinoza Franciscus van den Enden” és M. Bedjai: „Métaphysique, éthique et politique dans l'oeuvre du docteur Franciscus van den Enden (1602–1674)”. Studia Spinozana 6 (1990), 281–290., ill. 291–302. o. A „holland kapcsolat” korábban kevésbé vizsgált elemeit tárja fel H. W. Blom: „The moral and political philosophy of Spinoza”. In: G. H. R. Parkinson (szerk.): i. m. 313–334. o.