Tölgyes Tamás

Pszichofarmakológia a klinikumban


A klinikumban alkalmazott legfontosabb típusos antipszichotikumok

A típusos (klasszikus, konvencionális, hagyományos) antipszichotikumoknál a D2 receptor gátlása döntő jelentőségű. Hatékonyságuk megfelelő dózisban közel azonos, bár különböző egyéneknél különböző lehet. Mellékhatásprofiljuk – mint láttuk – különböző: a nagypotenciálú szereknél az extrapyramidális, míg a kispotenciálúaknál a szedatív, antikolinerg és poszturális hipotenziót előidéző mellékhatásokra számíthatunk. A klasszikus antipszichotikumok antipszichotikus hatásának dózistartománya az extrapyramidális mellékhatások dózisküszöbével egy nagyságrendbe esik, ezért rövid távú kezelés során a megjelenő Parkinson-tünetek, tartós kezelés során tardiv diszkinézia fellépése jellemzőek. Klasszikus múltbéli kezelés volt egy nagy és egy kis potenciálú szer kombinálása, előbbi az élmény- és gondolkodászavarok (paranoid képek, hallucinózis), utóbbi pedig a feszültség, szorongás, pszichomotoros nyugtalanság kezelésére (Fazekas és Martényi 1993, Stroup és mtsai 2006).

Pszichofarmakológia a klinikumban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2018

ISBN: 978 963 454 264 3

Hivatkozás: https://mersz.hu/tolgyes-pszichofarmakologia-a-klinikumban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave