Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete II.

A feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig, 900-1500


A tüzérség meghatározóvá válása

A XIV–XV. század fordulóján kialakulnak azok az eljárások, azok a technikai módszerek, amelyek meghatározzák az ágyúk lehetséges alkalmazhatóságát a haditevékenységben. Nyilvánvalóvá válik, hogy a körülményes telepítés miatt ezeket a kezdetleges lövegeket leginkább várak ostrománál lehet eredményesen használni. Az 1400-as évek első felében ezért egyre nagyobb űrméretű ágyúkat hoznak létre, hiszen ezzel növelhetik a rombolóerőt, és az ostromágyú felhasználhatósága az űrméret (ezzel együtt a súly) növekedésével nem csökken. Általánossá válik a 200–300 kg tömegű golyók kilövésére alkalmas, általában kovácsoltvas ágyúcsövek készítése. Tudunk speciális, egyedi készítésű (saját nevű) és egyedi golyókat felhasználó ostromágyúk készítéséről is (Edinburgh, csőátmérő: 50 cm, 1 tonnás golyó, Landshut, csőátmérő: 90 cm.). Ezekkel az óriásokkal természetesen óránként csak 3-4 lövést lehetett leadni a bonyolult és lassú előkészítés miatt. Természetesen az ágyúgolyó nagy tömege miatt ezek a lövések elég veszélyesek lehettek a várak tornyaira, vékonyabb falaira. Ez idő tájt természetesen készítenek kisebb ágyókat is. Ezeket szekereken alkalmazzák, vagy a szekerekről leszerelve, fából és földből készített ágyúállásokba építik be. Nyilvánvalóan, kapcsolódva a fentiekhez, a hoszú telepítési és előkészítési folyamat miatt (mosás, tisztítás, töltés stb.) általában csak a csaták elején lőhettek, rossz célzás esetén teljesen hatástalanok maradtak.

A hadviselés művészete II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 468 5

A Hadviselés művészete II. (a feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig) című könyv alapvető célja az első kötethez hasonlóan segítséget nyújtani az európai hadtörténeti események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben a 900. évtől 1500-ig tart.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, törekedtünk az egész európai térség egységes bemutatására, az anyagot, amennyire lehetett, az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy célunk szerint szeretnénk bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban jelenik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. mongolok, törökök).

A könyv felépítése hasonló az első kötetéhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a korábbinál jóval több, a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők (gyalogság, lovasság, tüzérség) fejlődésének bemutatása mellett foglalkozunk a hadihajózás kérdéseivel is, valamint nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-hadviseles-muveszete-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave