Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete II.

A feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig, 900-1500


A mérnöki tervezés uralkodóvá válása a várépítészetben

A XV. század első felében általánosan ismertté vált rondella jó ideig teljes mértékben betöltötte azt a szerepet, amit a fejlődő ostromtüzérség elleni harcban neki szántak. A korabeli ostromágyúk és egyéb lövegek találati pontossága meglehetősen csekély volt. A lőrések mögött elhelyezett védő lövegek nagy biztonságban voltak, megsemmisítésükre nem volt nagy esély. Ennek két oka volt. A vastag falakkal, alacsonyra épített rondellák pusztítása sok időt vett igénybe, pontosan ezért inkább a kötőfalakat lőtték, ahol nagyobb sikereket érhettek el az ostromütegek. Így a rondella ágyúi kettős védelmet élveztek. A biztonság másik összetevője a találati pontosság. A lőrésekkel az ostromló felé néző erődítmény az ostromütegekkel körülbelül azonos magasságban álló várvédő ágyúkat is meg tudta óvni, pontosan a rossz célzási lehetőségek miatt. A lőrések rombolása és az azokon való keresztüllövés ekkor még inkább csak véletlenszerű esemény volt. Ezt a védelmi képességet erősítette a rondelláknál megvalósuló nagy tűzsűrűség. Nem ritka a 8–10 ágyút is befogadni képes területi kiterjedés. Ilyenformán védett, előretolt ágyúállásként működik. És van a rondellának egy további fontos építészeti tulajdonsága, az, hogy gyakorlatilag bármilyen falrendszerhez, korstílushoz kapcsolható a funkciók elvesztése vagy csökkenése nélkül. Telepítésére nem szükséges magasfokú mérnöki tervezés. Emiatt még később is, amikor már elméletileg korszerűtlen, sokfelé előszeretettel építik.

A hadviselés művészete II.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 468 5

A Hadviselés művészete II. (a feudális hadszervezettől a zsoldos hadseregekig) című könyv alapvető célja az első kötethez hasonlóan segítséget nyújtani az európai hadtörténeti események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül. A könyv által átfogott időintervallum ez esetben a 900. évtől 1500-ig tart.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat fejlődését, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, törekedtünk az egész európai térség egységes bemutatására, az anyagot, amennyire lehetett, az idő függvényében és nem földrajzi tagoltságban tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán sikerül rámutatni arra, hogy gyakorlatilag hasonló kultúrájú és társadalmi felépítésű országok, nemzetek hadművészete is szükségszerűen hasonló. Ugyanígy célunk szerint szeretnénk bemutatni a haditechnika egységes fejlődését. Természetesen a helyi etnikai, kulturális viszonyok ebben az egységes világban speciális jellegeket is kidomborítanak. Jó példa erre a magyar huszárság, ami tárgyalt korunkban jelenik meg. Az európai áttekintést színesíti azoknak a népeknek a hadművészete, amelyek valamilyen formában kapcsolatba kerültek Európával (pl. mongolok, törökök).

A könyv felépítése hasonló az első kötetéhez. Nem hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a korábbinál jóval több, a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők (gyalogság, lovasság, tüzérség) fejlődésének bemutatása mellett foglalkozunk a hadihajózás kérdéseivel is, valamint nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/a-hadviseles-muveszete-ii//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave