A szőlő-szaporítóanyag előállítása és használata a szőlőtermesztési ágazat nehézipara. A minőségi szaporítóanyag ültetésével alapozzuk meg a sikeres szőlőültetvényeket, a tőkék jövőbeni életét és produkcióját. A szaporítóanyagban megtestesült genotípus, azaz a fajta kiválasztása sorsdöntő egy borvidéken. Ezért a szaporítóanyag előállítását a fajta kiválasztása előzi meg [8]. A fajtát a termőhelyhez és a termelési célhoz választjuk meg, legyen az alany-, csemege- vagy borszőlő [11]. A fajta genetikai kapacitását a termelési céljainkhoz csak abban az esetben tudjuk maximálisan kihasználni, ha minőségi szaporítóanyagban jelenik meg. A fajta köntöse a szaporítóanyag. Ezért rendkívül fontos a szaporítóanyag minősége, ennek nyeréséhez a sokoldalú ismerete, előállításának technikája és termelésben történő használata. A szaporítóanyag minőségéhez a megfelelő beltartalmi értékek, közöttük a szénhidrátok és tápelemek nagyban hozzájárulnak. A cikknek kiemelt témája a vesszőben és növényi részekben betárolt tápelemek mennyisége, aránya, ami kihat a dugvány vagy oltvány vitalitására, egészségi állapotára, a belőle kinevelt tőkék termőképességére. A törzsültetvények, alanytelepek, később a termő szőlőültetvények tőkéinek indításához a fajta igényeihez illesztett tápelem-ellátottság nélkülözhetetlen. Kutatók, szakértők foglalkoztak ennek kidolgozásával [9]. Tehát a szaporítóanyagot termő alanytelepek, központi törzsültetvények megfelelő tápelem-ellátottsága alapozó feladat. Ez azért is fontos, mert a sima szőlővesszők formájában innen indul el egy szőlőfajta vagy annak klónja a termő útjára. Nagy biológiai értékű tehát az olyan szőlővessző, amelyben a beltartalmi értékek, köztük a szénhidrátok, a tápanyagok és a víz felhalmozódása, illetve formája (kötött vagy szabad víz) a fajtára/klónra jellemzően van jelen.