Szabó Péter (szerk.)

Innováció a szőlőszaporításban


Az észak-amerikai szőlőfajok kezdeti használata a termesztésben

Az amerikai szőlőfajok szőlőgyökértetűvel szembeni ellenálló képességének európai felfedezését Laliman francia kutató nevéhez kötik, aki 1869-ben a Beaune-ben tartott kongresszuson felhívja erre a figyelmet [2]. Ezt követően megkezdődik az Észak-Amerikában akkor már termesztésben lévő, úgynevezett direkttermő szőlőfajták behozatala és kipróbálása. Mivel az ezekből a fajtákból – Cunnigham, Norton’s Virginia, Herbemont, Taylor, Clinton, Concord, Jacquez, Vialla, ’York’s Madeira – készült borok minősége nem érte el a Vitis vinifera L. fajtáinak a minőségét, más megoldást kellet találni. A francia kormány Pierre Viala professzor urat támogatta az Egyesült Államokba tervezett útján, melyet az amerikai szőlőfajok jobb megismerése érdekében tett. Ezen az úton T. V. Munson és H. Jaeger amerikai szőlőkutatók és szaporítóanyag-előállítók voltak a segítségére, akiket az európai szőlőkultúra megmentőjének is tartanak. Az Egyesült Államokat végigjárva leírást készített az egyes szőlőfajok termőhelyéről, azok főbb tulajdonságairól, az őket körülvevő élőhelyről. Ezek között a fajták között meg kell említeni a Vitis riparia Michaux, Vitis rupestris Scheele, Vitis berlandieri Planchon, Vitis cinerea Engelmann, Vitis cordifolia Michaux, Vitis labrusca L. fajokat és ezek hibridjeit [3]. Ebben a tanulmányban Viala [3] leírja, hogy a Kanadától Texasig nyúló területek folyóvölgyeiben található V. riparia erős növekedésű, a levelén található filoxéragubacs, a fiatal gyökérvégeken is, de ez a növény fejlődésén nem mutat visszaesést. Magasabb kalciumot tartalmazó területeken a levelek sárgulása figyelhető meg. Többféle virágtípus is megtalálható, az egyedek egymással természetes úton kereszteződhetnek. A Vitis rupestris fajt Tennessee, Missouri és Texas államokban figyelte meg, és jegyezte fel formagazdagságukat. Nagyon erős növekedésűnek és a különböző talajokhoz alkalmazkodóbbnak ítélte a V. ripariánál. Igazából a Cordifolia x Rupestris, valamint a Riparia x Rupestris hibrideket tartaná jobbnak, melyek vesszőit nagyobb mennyiségben hozták Franciaországba. A V. berlandieri fajt elsősorban Texas magas platóin találta, ahol mészkő alapkőzeten, jelentős kalciumot tartalmazó talajokon tenyészett. Kiválónak ítélte a filoxéra levél- és talajlakó alakjával szembeni ellenálló képességét, azonban nehezen gyökeresedőek a vesszői.

Innováció a szőlőszaporításban

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 449 4

A szőlő stratégiai mezőgazdasági termékünk, a belőle készülő bor kiemelkedő exportcikk és egyben gasztronómiánk-, kultúránk szerves része, nemzeti karakterünk hordozója. A szőlészet-borászat területén a sikerhez folyamatos odafigyelésre, törődésre van szükség a szakma és a tudomány részéről egyaránt. Jó azt látni, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetsége felismerte ennek a területnek a sokszínűségét és tudják azt is, hogy milyen széleskörű tudást, milyen felelős hozzáállást vár el mindenkitől, aki foglalkozik vele. Éppen ezért az Agrárminisztérium számára nagy öröm, hogy felkarolva a fiatal kutatókat, megalkották ezt a hiánypótló kiadványt. Ez a könyv sokkal több, mint kutatási eredmények áttekintése: az innovatív, kiemelten magas biológiai értékű, vírusmentes szőlő szaporítóanyag-előállítási tevékenységek publikálásán keresztül, olyan fontos technológiákat és fejlesztéseket mutat be, melyek az ágazatban dolgozóknak, a kutatóknak és a laikusoknak egyaránt fontos segédanyagot adnak. Összességében tehát, a magyar szőlészet rangjának és jelentőségének megfelelő mélységű szakmaisággal betekintést ad a szőlőszaporítás irányaiba és motivációt is nyújt hazánk agráriumának további fejlesztéséhez.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szabo-innovacio-a-szoloszaporitasban//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave