Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


Kutatóreaktorok felépítése

A termikus, hasadási nukleáris kutatóreaktorok általában aktív zónából, moderátorból, hűtőközegből, reflektorból, vezérlő és biztonsági rendszerből és biológiai védelemből állnak. Üzemanyaguk természetes izotóptartalmú (Θ235 = 0,72%) vagy dúsított, 235 tömegszámú uránizotóp, amelynek maghasadásával neutronok keletkeznek. Az előbbi megoldás akkor választható, ha a rendszer teljes neutronabszorpciója különösen kicsi (pl. nehézvízzel vagy grafittal moderált reaktorok); gyakori megoldás a közepesen dúsított (30–40%-ra) vagy kismértékben (3% körüli értekre) dúsított urán, de előfordul nagymértékben (> 80–90%-ra) dúsított üzemanyag is. Az urán általában rudak, illetve ezekből alkotott kötegek formájában van elhelyezve (négyzetes, hatszöges vagy kör alakú) tartószerkezetben, az ún. aktív zónában. Az aktív zónában találhatóak a vezérlő és biztonsági rudak, amelyek mozgathatók és nagy neutronabszorpciós hatáskeresztmetszettel rendelkező elemeket tartalmaznak például bóracél vagy bór-karbid (B4C) formában. Feladatuk a nukleáris láncreakció és a reaktor teljesítményének a szabályozása, és az esetleges biztonsági intézkedések megvalósítása. A moderátor (könnyűvíz, nehézvíz vagy grafit) szerepe az, hogy a maghasadás során keletkezett (ún. hasadási) neutronokat (amelyek átlagos energiája 1,7 MeV) a moderátor atommagjaival való többszörös ütközés révén fokozatosan lelassítsa a környezeti hőmérsékletnek (rezgési energiának) megfelelő kinetikus energiára (ami átlagosan 25 meV 20 °C hőmérsékleten), vagyis termalizálja. A maghasadás hatáskeresztmetszete ugyanis a neutronok csökkenő energiájával nő, így a neutrontermelő hasadási folyamat már dúsítás nélküli vagy viszonylag kis dúsítású nukleáris üzemanyaggal is megvalósítható önfenntartó módon, nukleáris láncreakció formájában. A hűtőközeg (könnyűvíz, nehézvíz, szén-dioxid vagy hélium) a maghasadás során vagy következtében keletkezett hőt elviszi az üzemanyagtól áramlással (keringetéssel) és megvédi azt a túlhevüléstől, deformálódástól, megolvadástól. A reflektor (berillium vagy grafit) az aktív zónát veszi körül, és a kiszökő neutronok arányát csökkenti visszaszórás révén. A biológiai védelem vagy kombinált árnyékolás (nehézbeton, vas, bórsav-oldat, víz, bórtartalmú paraffin, szénhidrogénpolimerek kombinációi) az aktív zónában keletkező sugárzásokat nyeli el. A kutatóreaktor aktív zónáját és annak környezetét úgy tervezik meg, hogy a felhasználható neutrontér paraméterei a kutatási és műszaki fejlesztési céloknak (köztük az aktivációs analízis igényeinek) leginkább és sokoldalúan megfeleljenek. Ezért több, jól megválasztott köteg helye üresen marad, ahol, valamint a zóna közelében, továbbá a reflektorban is besugárzó helyeket alakítanak ki. Ezek az ún. függőleges csatornák. A jól termalizált besugárzó helyet termikus csatornának, míg a fűtőelem közelében lévő besugárzó pozíciót gyorscsatornának is nevezzük. A vízlyukakban létrehozott besugárzó helyeken például a környezetnél nagyobb termikus neutronfluxus alakítható ki. Az aktív zónához vízszintes csatornák is kapcsolódnak radiális vagy tangenciális elrendezésben a neutronnyalábok kivezetése és/vagy kollimálása céljából.

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave