Záray Gyula, Mihucz Viktor Gábor (szerk.)

Az elemanalitika korszerű módszerei

2., átdolgozott kiadás


A módszer pontosságáról és reprodukálhatóságáról

A stripping technika nyomelemzési módszer, ennek megfelelően kell a megkövetelhető reprodukálhatósági adatokat is megszabni az adott feladatnak megfelelően. Bármennyire egyszerű a módszer, számos hibaforrás játszik szerepet az analitikai eredmények pontosságában. A probléma a munkaelektród felületének reprodukálhatóságával indul. A HMDE, és Hg-filmelektródok felülete kb. 5 rel %-ra reprodukálhatóak. Érdekes a Hg-filmelektród viselkedése, amely a leválasztás során valóban összefüggő film, de 1–2 perc elteltével, pl. Pt, vagy üveges szénelektród (glassy carbon electrode, GCE) hordozón már apró Hg-gömböcskék alakulnak ki, amelyek között a Pt, vagy a GCE is érintkezik az oldattal [16, 17, 18]. Ennek ellenére az elektród viselkedése jellegzetesen a Hg viselkedése, a Pt, vagy GCE tulajdonságai észrevehető mértékben nem érvényesülnek. Nem fejlődik hidrogén, annak ellenére, hogy az elektródot esetleg -1 V-ra polarizáltuk. Jelentős hibaforrás lehet, ha az oldat nincs megfelelően oxigénmentesítve. Ez a mérendő elemeket tartalmazó oldatnak a dúsítást megelőzően legalább 15 percig nagytisztaságú N2- vagy He-gázzal történő átbuborékoltatását igényli, majd a várakozási és stripping lépések alatt az oldatot tartalmazó fedéllel lezárt elektrolíziscella terében a N2- vagy He-párna folyamatos cseréjét az oldat felett. Az oldatban nemcsak az O2-gáz maradékának az alapvonal nagyságára és stabilitására gyakorolt hatására kell ugyanis gondolni, hanem arra is, hogy a nem nemesfém amalgámok igen erős redukálószerek, az O2 pedig oxidálószer. Ez önmagában is a dúsított amalgám fogyását eredményezné a mérés alatt. Az O2 azonban már–0,1 V potenciálon redukálódik Hg-on az oxigénnél még erősebb oxidálószerré:

Az elemanalitika korszerű módszerei

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2019

ISBN: 978 963 454 448 7

Dr. Záray Gyula egyetemi tanár által 2006-ban szerkesztett és részben írt Az elemanalitika korszerű módszerei című könyv több évtizedes hiánypótló mű volt, ami az elmúlt tíz évben rendkívül hasznos segédeszköznek bizonyult az egyetemeinken kémiát alap- és mesterfokon tanuló, illetve PhD-tanulmányokat folytató hallgatók körében. A könyv nyomtatott változatának valamennyi példánya vevőre talált. Ez nem meglepő, hiszen a szerzők magas szinten, ugyanakkor közérthetően ismertetik a műszeres elemanalitikai módszerek széles skáláját, ötvözve az elméleti és a gyakorlati ismereteket. Záray Gyula kezdeményezésére több szerző kiegészítette fejezetét az adott szakterület (pl. optikai spektroszkópia, atomabszorpciós spektrometria, induktív csatolású optikai emissziós spektrometria, induktív csatolású plazma tömegspektrometria, lézerspektroszkópia és az ezekhez kapcsolódó minta-előkészítési eljárások) legújabb eredményeivel. Az átdolgozott változat szerkesztésében tevékenyen részt vett Záray professzor munkatársa, Mihucz Viktor Gábor egyetemi docens, aki az atomspektrometriában alkalmazott minta-előkészítési módszerekkel foglalkozó fejezetet a legújabb eredményekkel bővítette. Az Akadémiai Kiadó kezdeményezésére az átdolgozott mű 2017-ben elektronikus formában is megjelent. A könyvben összefoglalt ismeretanyag hasznos információkat nyújt számos szakterületen (pl. műszaki kémia, biokémia, klinikai kémia, geokémia, agrokémia) dolgozó analitikus számára, ezért papíralapú formában való kiadása is indokolt. (Dr. Orbán Miklós professor emeritus ELTE Kémiai Intézet)

Hivatkozás: https://mersz.hu/zaray-mihucz-az-elemanalitika-korszeru-modszerei-2-atd-kiadas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave