Az orr- és szájüreg folytatásaként következő és a nyelőcsőbe vezető tágulatot garatnak nevezzük. Mindkét oldalán egy-egy nyílás helyezkedik el, amelyek a középfül üregébe vezető ún. Eustach-kürt nyílásai. A garat falát alkotó több irányban lefutó izomzat eredményezi a garat mozgékonyságát, felületét nyálkahártya béleli. A garat a 6. nyaki csigolya magasságában beszűkül és a nyelőcsőben (oesophagus) folytatódik, a garatot a gyomorral összekötő, haránt- és hosszanti izomrostokból felépített falú, ujjnyi vastag csőben. Hossza mintegy 25 cm, nyaki szakasza a gége és a légcső mögött helyezkedik el, majd lefelé haladva a mellkasban is a légcső mögött, a gerinc mellett húzódik és a 11. háti csigolya magasságában halad át a mellüreget a hasüregtől elválasztó rekeszizmon. Kevéssel ezalatt (2-3 centiméternyire) szájadzik be a gyomorba. A nyelőcsövet a gyomortól gyűrű alakú záróizom (sphincter) választja el. Ez az izomgyűrű rendszerint zárva van, és csak nyeléskor nyílik meg. Kóros esetekben a sphincter állandóan nyitva van, aminek kellemetlen szájbűz a következménye. Hasonló záróizom alakult ki néhány megerősödött haránt irányú izomrostból a nyelőcső bevezető szakaszán is.