Winkler Gusztáv

A hadviselés művészete I.


A Frank Birodalom utódállamai, a kora középkori Európa

814-ben meghal Nagy Károly. A következő években véres polgárháborúk dúlnak. 843-ban a verduni, majd 880-ban a ribemonti szerződésekkel gyakorlatilag a francia és német nyelvterület véglegesen kettéválik. Ezután tovább folyik a belső harc, most már az utódállamok területén, amely lehetőséget ad a kor nagy, rablóhadjáratokat végző népe, a vikingek hosszú ideig tartó tevékenységének. A frank korszak után sem a francia, sem a német területen nem fejlődik látványosan a hadművészet. A lassan kialakuló lovagság egyelőre még nem veszi át a főleg a szabad parasztságból és más szabad elemekből álló gyalogság helyét. Egy ideig, főleg Nyugat-Európában, a lovas harcmód „ki is megy a divatból”, a páncélos lovagok is gyakran harcolnak gyalog. Ennek egyik oka lehet az, hogy a nyereg még nem magasított, így lovasrohamnál a lovas nem tud lándzsájával öklelni, a ló sebességét és tömegét még nem lehet teljesen kihasználni. A másik ok pedig a lóval rendelkező módosabb rétegek csekély száma.

A hadviselés művészete I.

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 059 971 9

A könyv alapvető célja segítséget nyújtani az európai történelmi-hadtörténelmi események megértéséhez a haditechnika és a katonai tevékenység fejlődésén, e fejlődés mozgatórugóin keresztül.

Ahhoz, hogy a hadtudomány és a harcászat kialakulását, összefüggéseit folyamatokban tudjuk vizsgálni, néhány a történelemben használatos és általánosan elismert fogalmat figyelmen kívül kell hagynunk. Az egyik a társadalmi rendszer kérdése. A tárgyalt korszakot "rabszolgatartó társadalom" névvel illetik. Számunkra például ennek nincs jelentősége, hiszen a rabszolgák kisebb-nagyobb tömege semmiféle hatást nem gyakorolt a katonai tevékenység fejlődésére. Fontos ellenben a földtulajdon, illetve a pénz szerepe a gazdasági-társadalmi életben. Ha a földművelés a meghatározó a társadalomban, akkor általános hadkötelezettséget, paraszthadseregeket várhatunk (például Sumer, Egyiptomi Óbirodalom, római királyság). Amikor a pénz, a pénzforgalom szerepe előtérbe kerül, a jól felszerelt zsoldoskatonaság jelenik meg a maga harcászati, hadászati elveivel.

A korok szerinti felosztás szintén nem szerencsés. Az őskor-ókor-középkor szétválasztás azt sugallja, hogy ezek határán valami fontos változás történt. Ez hadművészeti szempontból semmi esetre sincs így, a fejlődés folyamatos, törés csak egyes kultúrákban, helyi körülmények között következhetett be. Ezért mi az idő szerinti besorolást alkalmazzuk.

Végül még egy megjegyzés a haditechnikai, harcászati fejlődéssel kapcsolatban. Leszögezhetjük, hogy a technikai fejlődés Európa egészére nézve folyamatos, természetesen helyi sajátosságokkal. A fő változások a társadalmi rendszerrel, berendezkedéssel kapcsolatban a fegyvernemek egymáshoz való viszonyaként jelentkeznek. Ezek a változások erősítve vagy gyöngítve a társadalmak agresszivitásával, birodalmi elhivatottságával vezetnek egyes államok magas szintű, jól szervezett katonai kultúrájához, hadtudományához. A könyvben különös figyelmet fordítunk a magyar (sztyeppei) haditechnikának, hadművészetnek, mivel e területen még napjainkban is él és elterjedt a csak nyilazó, barbár hordák megalázó és téves képzete.

A könyv nem (csak) hadtörténeti áttekintést nyújt, hanem a hadművészet mozgatórugóit, fejlődését követi. Ezt kiegészíti egy folyamatos haditechnikai elemzés. Az elméleti részeket hadjáratok és jelentősebb csaták leírása illusztrálja, sok csatatérképpel és a hadműveleti eseményeket bemutató térképlappal. A szárazföldi erők fejlődésének bemutatása mellett nagy súlyt helyezünk a vár- és erődépítészet változásainak tárgyalására, és a fejlődés menetének rajzokon történő bemutatására. A kötetet részletes katonai kronológia egészíti ki.

Hivatkozás: https://mersz.hu/winkler-a-hadviseles-muveszete-i//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave