Szabó G. Zoltán, Szörényi László

Kis magyar retorika


A RETORIKA MEGHATÁROZÁSA

A görög eredetű szó tulajdonképpen egy jelző főnévként való önállósulása; hé rhétoriké tekhné ugyanis annyit jelent, mint szónoki mesterség vagy művészet. Latin megfelelői: rhetorice, rhetorica, illetve a latin tükörfordítás oratoria ti. ars. Legrégebbi művelői, Tisziasz és Korax még csupán úgy határozták meg, hogy e művészet a „rábeszélés mestersége”. Gorgiasz (Kr. e. V–IV. sz.), az előbbiek tanítványa, már bővebben határozza meg a szónoklattant: „a retorika a meggyőzés művészete, oly beszédek segítségével, amelyekben rábeszélő, és nem oktató erő van”. Ez a hézagosan ismert meghatározás arra céloz, hogy Gorgiasz fontosabbnak tartotta a meggyőzés technikáját, mint a tétel igazságát. Arisztotelész szerint a retorika a beszéd művészete; de nemcsak művészetnek vagy mesterségnek (tekhné), hanem képességnek (dünamisz) is tartja a retorikát, mégpedig olyan képességnek, amely minden egyes tárggyal kapcsolatban észleli azt, ami annak elfogadására ösztönöz.


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 491 3

A kötet a klasszikus, hagyományos retorika témaköreit tárgyalja, beleértve mindazt, amit a pozitivizmus korától a „stilisztika” fogalomkörébe utaltak. Mind a prózai, mind a verses alkotások elemzéséhez, értelmezéséhez nyújt egy – a modern irodalomtudományban újra időszerűvé vált – szemléletmódot. Foglalkozik a művek nagyszerkezetének kérdéseivel csakúgy, mint részegységeivel s a tropusok és alakzatok teljes körével, megadva a görög és latin terminusok jelentését. Miközben az ókori és a modern nemzetközi szakirodalomra támaszkodik a témák kifejtésekor, a fogalmakat a magyar irodalomra alkalmazza. A szerzők gazdag példatára Zrínyitől Pilinszkyig, Pázmánytól Esterházyig terjed, bemutatva, miképp működnek a kétezer éves retorikai formák az élő magyar irodalomban.

Hivatkozás: https://mersz.hu/szabo-szorenyi-kis-magyar-retorika//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave