Kríza Ildikó

A Mátyás-hagyomány évszázadai

Egy jezsuita Mátyás-dráma folklórvonatkozásai

Páratlan fényességű nászi készülődésről tudósít Antonio Bonfini Mátyás király és Beatrix házasságáról szólva, és a nápolyi udvarban kezdődő eseményektől nyomon követ minden fontos mozzanatot egészen a székesfehérvári ünnepségig.1 Sokkal szűkszavúbb a forrás Podjebrád Katalin esetében. A népköltészet viszont szelektív, s bár ritkán emlékezik meg Mátyás házasságáról, mégis elmondható, hogy kedvezőtlen képet alkotott Beatrixról. Vele kapcsolatos az a proverbium, mely így szól: Járt úton fű nem terem.2 Ezzel szemben rokonszenvvel jelenítette meg a fiatalon elhunyt Podjebrád Katalint. Róla kevés narratívum maradt fenn. Mátyás király házasságáról ismert források alapján, elsősorban a kolozsvári jezsuita iskoladráma megmaradt adatait jellemezve mutatom be az írásos kultúra és a népköltészet közötti kapcsolatot. A 18. századi emlékek segítségével értelmezem a Mátyás-hagyomány meglétét abban az időben, amikor a folklór iránti érdeklődés még nem tudatosult.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 459 3

Történelem Néprajz

Mátyás király népszerű hősként él a szájhagyományban, mesékben, mondákban, közmondásokban. Több száz évvel ezelőtt is szívesen énekeltek róla, szerepeltették színpadon, meséltek soha meg nem történt kalandjairól. E különösen gazdag hagyomány változását mutatja be Kríza Ildikó saját kutatásai alapján. Az igazságos, okos, szegényeket megsegítő, tréfakedvelő, megleckéztetésre mindig kész uralkodó népszerű alakja változatos módon jelenik meg a magyar és a szomszéd népek népköltészetében. A középkori fényes magyar birodalom hirtelen összeomlásakor a dicsőséges Mátyás király személyét példaképül állították. Az írások megőrizték a szájhagyomány formai sajátosságait, az elbeszélőkultúra egyes elemeit. A Mátyás-mítosz később tovább erősödött. Ő lett a legjelentősebb folklórhős, a történeti személyek között legtöbbször róla énekeltek. A nevéhez kapcsolt tettek a kor elvárásaihoz kötődtek, mindig az adott kor erkölcsiségét, szemléletét mutatták, függetlenül a valóságos történésektől. Kríza Ildikó bebizonyítja, hogy a népköltészet felfedezésekor, a 19. században feljegyzett mondák, szólások előzményei a korábbi századok írott műveiben megtalálhatók, és a nemzeti király iránti érdeklődés a felvilágosodás korától kezdve állandósult. Az emberi tulajdonságok anekdotikus kifejezése, pellengérre állítása középkori gyökerű az irodalomban és a folklórban. A legnépszerűbb magyar történeti hőshöz, Mátyás királyhoz kapcsolt narratívumok nemcsak nálunk, hanem a Duna-táji népek mindegyikének költészetében fellelhetők.

Hivatkozás: https://mersz.hu/kriza-a-matyas-hagyomany-evszazadai//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero