Nem szükséges itt elismételni azokat a bevezetőben felsorolt megállapításokat, amelyek a leíró és a tartalmi képviselet megkülönböztetésére, és ezzel együtt a képviselői tulajdonságoknak a képviselői tevékenységek szempontjából megmutatkozó jelentőségére vonatkoznak. Az új parlamentek esetében ez a szempont a képviseletdeficit okán még inkább előkerül. Először is ebből derül ki, hogy kik (mely csoportok) voltak a rendszerváltások első haszonélvezői abban az értelemben, hogy az új politikai vezető rétegbe bekerülhettek és aztán ott stabilizálhatták pozíciójukat. Ezenkívül a leírás rámutat a képviselők és a képviseltek tulajdonságainak eltéréseire és hasonlóságaira, vagyis közvetve a képviselet általános tartalmára. Bár a kötet során sehol sem normatív alapon közelítettünk a képviselethez, vagyis nem azzal az elvárással, hogy a képviselőknek hasonlítaniuk kell a társadalom egészéhez, mégis az eltérés, a különbözőség mértéke rámutathat, hogy milyen erőforrásoknak mekkora szerepe volt a képviselővé válásban. Ez kiegészítheti a rendszerváltások tartalmáról, kontextusáról meglévő tudásunkat. Mi számított: a gazdasági, kulturális vagy a társadalmi pozicionáltság? Ezenkívül a képviselők és a választók egyes tulajdonságai közti jelentős aránytalanság a parlamenti demokrácia problémáira utalhat, például arra, hogy bizonyos társadalmi csoportok politikailag nem integrálódnak a rendszerbe.