Gulyás Judit

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

A népmese az 1840-es évek magyar irodalmában


A Rózsa és Ibolya megírását és korabeli fogadtatását meghatározó szituáció

Kiindulásként arra az ismert, ám talán mégsem eléggé hangsúlyozott körülményre érdemes felhívni a figyelmet, hogy Arany János első, nyomtatásban megjelent verse a Rózsa és Ibolya volt. A Toldi korai főműként való kanonizációja, illetve bizonyos kijelölt költői életművek kultikus felfogása, amely hajlamos azt a tradicionális sémát követni, amely szerint az irodalomtörténeti narratíva hőse, ez esetben Arany János, a semmiből lép elő teljes vértezetben (ezt egyébként a kortársak közül már Petőfi is igen korán alkalmazta, amikor a Toldit felmagasztaló versében Aranyt és művét előzmények nélküli, váratlan, rendkívüli természeti jelenségként azonosította)1 meglehetős homályba borította Aranynak a Toldi megjelenése előtt írott műveit. Az 1847 előtti írások közül csak Az elveszett alkotmányt szokás számon tartani, bár 1846-ban Aranytól három novella is megjelent az Életképekben,2 amelyek, ha egyáltalán szó esik róluk, leginkább a nemzeti költő mentegetni való tévedéseiként értelmeződnek.3 A Toldi viszonyítási pontként ugyanakkor nemcsak Arany korábbi, hanem ezt követően írott műveinek értékelését is alapvetően befolyásolta.

„Mert ha irunk népdalt, mért ne népmesét?”

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2020

ISBN: 978 963 454 559 0

A kötet azt a kérdést vizsgálja, hogy a reformkori magyar kultúrában, a népköltészet és az irodalom egyre intenzívebb kölcsönhatásának időszakában milyen kísérleteket tettek az elit kultúra bizonyos képviselői arra nézvést, hogy egy addig elsősorban a szóbeliségben hagyományozódó narratív műfajt, a tündérmesét beillesszék a nemzeti irodalom műfaji rendszerébe. Az ún. népies költők egy részének az 1840-es évek közepén Petőfi által létrehozott (majd felszámolt), az irodalomtörténeti emlékezet számára érzékelhetővé tett „triumvirátusa", vagyis Petőfi Sándor, Tompa Mihály és Arany János 1845 és 1847 között, három év leforgása alatt jelentetett meg olyan elbeszélő költeményeket, amelyekhez a népmese vagy a népmonda szerzői műfajmegjelölést társították (János vitéz; Népregék, népmondák; Rózsa és Ibolya). A kötet e három mű keletkezéstörténetét és 19. századi fogadtatását próbálja meg dokumentálni. Ezen túlmenően a magyar mesekutatás történetét áttekintve a korai magyar mesekéziratok és mesekiadások kapcsán foglalkozik a népmese és az irodalmi mese viszonyáról kialakított képzetek problematikus voltával, a szóbeliség és az írásbeliség közötti médiumváltás következményeivel, valamint a textualizációs eljárások és a hitelesség kérdésének összefüggéseivel.

Hivatkozás: https://mersz.hu/gulyas-mert-ha-irunk-nepdalt-miert-ne-nepmeset//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave