A szociológiai pozitivizmus megjelenése Magyarországon, hasonlóan Franciaországhoz, a statisztikához és statisztikusok munkásságához kapcsolódik. A tudományos kriminálstatisztika első képviselője Magyarországon Konek Sándor, a pesti egyetem egykori statisztikatanára (Perényi 2012: 28) (vö. 12.3. fejezet). A korabeli börtönstatisztikai és bírósági statisztikai adatokat feldolgozó munkáiban kitért az adatfeldolgozás, különösen az adatok nemzetközi összehasonlíthatóságának módszertani kérdéseire, a bíróságok működési jellemzőire, a lakosság feljelentési hajlandóságának sajátosságaira és a hazai bűnözési helyzetre (Konek 1865, 1868, 1875, 1879). Koneknél figyelhető meg először az a rendszer, amely az „elítéltek »személyes viszonyainak« leírását célozta – természetesen a táblázatos statisztika által kijelölt tengelyek mentén. Ezek a tengelyek a nem, az életkor, a családi állapot, a foglalkozás, a vallás, a képzettség, a vagyoni állapot, és egy, a korszak folyamán fokozatosan kikristályosodó fogalom: a visszaesés. E szempontok helyenként kiegészültek egyéb kategóriákkal, mint például a nemzetiség (másutt »faj«) vagy a gyermekek hatása a szülők bűnözésre való hajlamára. Koneknél […] ez a szempontrendszer kibővült az elítéltek börtönbeli életére vonatkozó adatokkal (a börtönben oktatott vallási tárgyakban való előmenetel, a börtönbeli munkával szerzett fizetés nagysága stb.).” (Perényi 2012: 29) Konek a bűnözés okainak számbavétele során több tényezőt is azonosított, így a „magyar néplélek” erőszakos cselekményekre való hajlamát és gazdasági tényezőket. Ezeken túl azonban megjelent nála – Perényi megfogalmazásában – „a bűnözésnek egyfajta organikus látásmódja is” (Perényi 2012: 29). Ez azt jelenti, hogy a bűnözés (és általában a szociális problémák) a társadalmi „organismus megrázkódtatására ható kóranyag”, mely „lázas állapotot” okoz (Konek 1879: 23; id. Perényi 2012: 29).