Danka István

Wittgenstein 2.0

A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás


2 A „legalábbis propozíciós” közbeszúrás nem véletlen: Wittgenstein már e korai munkájában úgy véli, hogy a legfontosabb, minket leginkább érintő kérdésekre nem kaphatunk választ; a válasz számos kérdésre csupán megmutatkozik (zeigen sich) – mindazonáltal mutatja magát, azaz valamiféle (szimbolikus-vizuális? logikai-inferenciális? netán misztikus?) tudásunk mégis lehet róla. S egyúttal hozzáteszem, hogy a nyelv mint univerzális médium bizonyos értelemben a késői periódusban is jellemző volt rá (lásd különösen Hintikka tanulmányát az előző jegyzetben). Persze semmiképpen sem kezelhető a nyelv univerzalitása a traktáriánus értelemben: nem annyiban univerzális, hogy egyetlen nyelv létezik, hanem hogy valamilyen nyelv (mint a kommunikáció: a környezetünkkel való kapcsolattartás közege) nélkül képtelenek vagyunk a minket körülvevő világhoz való bárminemű viszonyulásra. S így e tétel parallel Kant transzcendentális elvével: Kant szerint megismerni csakis azt tudjuk, ami ismeretként adódik a számunkra, míg Wittgenstein szerint csakis arról beszélhetünk, ami nyelvi. A két tétel redundáns, de korántsem semmitmondó: aki filozófiai könyveket forgat, meglepődhet azon, milyen kevesen látták és látják be e tételek evidens voltát.

Wittgenstein 2.0

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 660 3

Danka István Wittgenstein 2.0: A társas episztemológiai fordulat és a hálózott tudás c. műve Ludwig Wittgenstein munkásságának 1929-1937/38 közötti átmeneti vagy „középső” szakaszát vizsgálva azt állítja, hogy a hagyományosan nyelvfilozófusként aposztrofált Wittgenstein ebben az időszakban ismeret- és matematikafilozófiai problémákon töprengve jut el későbbi nyelvfilozófiai nézeteiig. A wittgensteini kézirati hagyaték elektronikus kiadására hagyatkozó, digitális filológiai módszereket alkalmazó szerző a könyv első felében részletesen tárgyalja azokat a problémákat, amelyek Wittgensteint a korai, (tágan értett) karteziánus keretek között való filozofálástól – a relativizmussal és konstruktivizmussal való átmeneti flört után – a nyelvi praxisok pragmatista, társas episztemológiai keretben való értelmezése felé hajtják. A könyv második részében a szerző a korábban tárgyalt wittgensteini nézeteket mai kontextusba ülteti át, részben egy cselekvéselméleti alapú, társas episztemológia kidolgozására törekedve, részben pedig e nézetek internetes ismeretszerzésre való alkalmazhatóságának problematikáját vizsgálva. E megközelítések Wittgenstein szerepét nem csupán a filozófia történetének keretei között pozícionálják át, de egyes filozófián kívüli, aktuális társadalmi problémák megfogalmazásában – és a megoldásukhoz vezető út megtalálásában – is hasznunkra válhatnak.

Hivatkozás: https://mersz.hu/danka-wittgenstein-20//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave