Hévizi Ottó

Teóriák stílusai


Ami a stílusok mintázati jelentését illeti, Mannheim Károly és Ludwik Fleck a 20-as, 30-as években vezeti be a „gondolkodási stílus” (Denkstil, Denkkollektiv) szociológiai érvényű fogalmát, amelyben aztán Thomas Kuhn a 60-as évek elején a maga paradigma fogalmának előfutárát fogja tisztelni. Ekkortól kezdve (Merleau-Ponty kifejezésével élve, 2012: 445.) „teljesen konstituált” minőségek, azaz minták és típusok is beleértődnek a stílusok fogalmába (Allport, Chevallay, Jung). Karl Kraus finom érzékkel írja (Kraus 1921): a „stílus nem kifejezése (Ausdruck) annak, hogy valaki mit gondol, hanem alakzata (Gestaltung) annak, hogy ki ő, és ebből következően mi az, amit lát és hall”. Ezen alakzatok, a mintázatstílusok nem egy sajátos, ránk valló realitás kifejeződései, hanem alkati, habituális lehetőségeink mintái: lehetőségeké, amikre képesek vagyunk. Például Flecknél tudományos értéksztenderdek különülnek el „gondolkodási stílusok” néven; Jungnál a személyiség típusát, mintázatstílusát jelenti az, hogy benne az érzékelés, a gondolkodás, az érzés-értékelés vagy az intuíció dominál stb.

Teóriák stílusai

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 651 1

A múlt század radikálisan kibővítette a stílusok ősi fogalmát. A 20. század elején a stílus az addigi artisztikum- és retorika-központúságon túl már eszmei (ideológiai) vonásokat is magára vett. Később megjelentek, a század derekától pedig megszaporodtak az intellektuális stílusok mind a humán- és a természettudományokban, mind a filozófiában. Az ezredfordulóhoz közeledve pedig feltűntek az úgynevezett metastílusok is. A stílus fogalma ma már „rendszerek látens játékterét jelöli” – az esztétikáét és az ontológiáét, az ismeretelméletét és az egzisztenciafilozófiáét, mindezt „radikális pluralitással” (James, Rorty), olykor kétértelműen. Hiszen ha az ősi íróvessző, a stylus képét, amelynek éles hegye karcolt, spatulavége viszont törölt, metaforikusan visszafordítjuk a stílus fogalom mai használatára, mindkettőről elmondható a különös kétértelműség: eleje létezés, vége jelentés, eleje érzék, vége értelem, eleje egyedi, vége általános, eleje sajátos, vége különös, eleje jelenbeli, vége történeti. Ma a stílusok fogalmi határai, „eleje és vége” közt nincs biztos fogás, megragadható közvetítés. Nyilvánvaló, hogy átgondolásukhoz új elméleti keret szükséges. Erre a könyv a karakterstílusok, mintázatstílusok és ellenpontstílusok (metastílusok) fogalmának bevezetésével tesz javaslatot. Azt mutatja be, hogy rendszerük játéktere együtt fejez ki jelleget, készletet és választást immár a teóriák világában is.

Hivatkozás: https://mersz.hu/hevizi-teoriak-stilusai//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave