A hopliták jellegzetes fegyverzetükről, és a bal karjukon viselt hoplonról vagy aspisról kapták a nevüket. Az aspis átmérője meglehetősen nagy, 0,8–0,9 m volt, mert a harcos testét álltól térdig védenie kellett. Az aspis fából készült, belül bőr, kívül vékony bronzlemez fedte. Súlya a 8 kg-ot is elérhette. Kívülről gyakran a tulajdonosra jellemző címerszerű díszítményt festettek rá (episémé), de olykor az egyes államok jelképeit is megtalálhatjuk az ábrázolásokon: a lakedaimóniak pl. hatalmas lambdát, az athéniak alphát és a sikyóniak sigmát festettek a harcosok pajzsára. Az aspis legfontosabb részei nem látszottak kívülről, de éppen ezek feltalálása adott meghatározó lendületet a nehézfegyverzetű gyalogság és a phalanx kialakulásának. A pajzs belső részének közepén az alkart körülvevő bronz karpánt, a porpax húzódott, amelyen a harcos átdugta a kezét, és megmarkolta a pajzs belső peremén levő fogantyút, az antilabét (Baurain 394; Warry 35). A pajzsot így könnyen lehetett mozgatni, irányítani, ami a zárt csatasorban lehetővé tette, hogy a katonák ne csak saját magukat, hanem a tőlük jobbra állókat is védeni tudják az ellenség szúrásaitól és lövéseitől. A hoplita phalanx jobbról védtelenebb volt, ezért az ellenség a vonuló phalanxokat mindig jobb oldalról próbálta megtámadni.